Olykor hitünk is karbantartásra szorul – Templombúcsút ünnepeltek Nyírteleken

A Nyírteleki Görögkatolikus Egyházközösség kápolnája a Nyíregyházi Egyházmegye támogatásával, valamint a hívek nagylelkű adományaiból kapott új tetőszerkezetet.

Az eredetileg görögkatolikus iskolának épült, majd államosított épületen utoljára a ’90-es évek elején végeztek nagyszabású felújítási munkálatokat. A huszonhárom éve felszentelt kápolna és közösségi terem tetőszerkezetének állapota már évekkel ezelőtt megromlott: a beázás, amelyet a telente a szél által befújt porhó még súlyosbított, szükségessé tette a felújítást.

Több hét munkájának köszönhetően hétszáz négyzetméternyi palatető helyett új cserepeslemez óvja a közösség legfontosabb épületét az időjárás viszontagságaitól.

Az államalapító Szent István király tiszteletére felszentelt kápolna búcsúünnepén, augusztus 23-án ezt az új tetőt áldotta meg a Szent Liturgiát vezető Szocska A. Ábel megyéspüspök.

Az épület, akárcsak hitünk, keresztény életünk olykor karbantartásra, munkára, érte hozott áldozatra szorul – mondta prédikációjának kezdetén a főpásztor. Kiemelte: „Nem elég megkeresztelkednünk. Keresztény hitünket, ahogyan ennek az épületnek az esetében is, ápolnunk kell, gondját kell viselnünk, mert tönkremegy, beszivárog a víz, omladozik a vakolata.”

Szent István keresztény államot alapított, de ahogyan a felmérések igazolják, a magukat keresztényeknek mondók sem mindannyian elkötelezettek.

Az Apostolok cselekedeteiben értesülünk arról, miként kezdték kereszténynek hívni Jézus Krisztus tanítványait. A kereszténység és tanítványság mélyen összefügg, erre a Galatákhoz írt levél mutat rá – mondta Szocska Ábel püspök.

Ha tehát keresztényeknek mondjuk magunkat, vajon Krisztus tanítványai vagyunk? Ahogyan Szent János evangélista élete végéig tanítványnak nevezi magát (tanított, mégis megmaradt végig tanítványnak), úgy nekünk is ez a feladatunk: Krisztus tanítványának maradni életünk végéig.

Folyamatosan tanulnunk kell. Keresztényként nem elég megkeresztelkednünk, tanulnunk kell a hitigazságokat, az egymás iránt tanúsított türelmet, a helyes imádkozást, a becsületességet, a mértékletességet, a szelídséget, hogy hogyan kell szeretni, hogy álljunk majdan Krisztus elé – hangsúlyozta a megyéspüspök.

Hogyan lehet egy életen át jó tanítványnak lenni és maradni? Maga Krisztus ad erre választ: „Virrasszatok!” Ahogy a tanár az órán a diákokra szól: ne aludjanak, úgy hangzik ez a felszólítás.

A virrasztás szó görög eredetijében azonban benne van az őrködés, az éberség, a figyelem jelentése is.

„Testben és lélekben virrasztanunk kell: ébernek lennünk, őrködünk hitünk és életünk felett, újra és újra odafigyelni önmagunkra: Vajon ha Krisztus számonkér, meg tudok-e felelni előtte? Nem gyengült-e meg a hitem? Nem ragaszkodom görcsösen dolgokhoz? Nem téves-e a lelkiismeretem?”

A megújult tető minderre emlékezteti az arra járót; a saját hitépületünk megvizsgálására hív: „Ápolod a hited? Minden rendben az életedben? Nem ázik be valahol?” – fogalmazott a főpásztor; majd e szavakkal buzdította az egybegyűlteket: „Legyünk jó növendékek: Krisztusnak jó tanítványai!”

A szertartás végén a házigazda, Gánicz Endre parókus, a Tiszai Esperesi Kerület esperese köszöntötte az oltár körül szolgáló Sereghy János balsai parókust, Szemán László kótaji parókus-esperest, Jaczkó György gávavencsellői parókust, Gorcsa Péter nagyhalászi helyettes lelkészt, Kiss Tibor plébánost, címzetes kanonokot. Diakónusi szolgálatot végzett Gánicz Tamás irodaigazgató.

Az imádságos délelőtt miroválással zárult, és minden hívő egy-egy ikonnal térhetett haza a különféle programokat kínáló családi-közösségi délutáni együttlét után.

Míg a felnőttek Gerbár Lívia mentálhigiénés szakpszichológus előadását hallgathatták, a gyermekek népi játékokat próbálhattak ki, kézműves-foglalkozásokkal, többek között levendulazsák és kulcstartó készítésével tölthették az időt.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír