Országos Szent Imre Nap – Díszelőadás a Vörösmarty Színházban

A díszelőadáson megjelent a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia több tagja, a lengyel, a német és az olasz egyházi küldöttség tagjai, a Parlament alelnökei, Harrach Péter, Világosi Gábor, és Lezsák Sándor, az országos, a megyei, valamint városi közélet több személyisége.

A Megyei Közgyűlés elnöke, Gombaszöginé Balogh Ibolya és a város polgármestere, Warwasovszky Tihamér egyaránt kiemelte: értékvesztett korunknak szüksége van példaképekre, ezért is tartja fontosnak a közgyűlés és a városvezetés a Szent Imréről való megemlékezést.

Spányi Antal püspök köszöntőjében kitért arra, hogy az ezer évvel ezelőtti események sokszor ködbe vesznek, történészek vitatkoznak egy-egy esemény valós vagy hamis voltán. Amikor a Székesfehérvári Egyházmegye elfogadva azt a hagyományt, amely szerint Szent Imre 1000 évvel ezelőtt itt a mai Barátok temploma helyén álló palotában született, akkor nem egy történészi szakkérdést kívánt eldönteni, hanem méltó módon akart ünnepelni: Szent Imre alakját pédaképül állítva a mai nemzedék elé. Olyan embert akart például állítani, aki igaz életet élt, tudott önmagán uralkodni, tudott másokat szolgálni nagy célokra tartva az életét. Ilyen példaképre nagy szükség van.

Öröm és felelősség rá emlékezni – fogalmazott Spányi Antal, hiszen mindenkiben él egyfajta kép Szent Imréről, leginkább olyan, amit a későbbi századok során született szobrokról vagy képekről ismer. Ez a kissé nőies, liliomot tartó alak azonban nehezen állítható példaképül a mai nemzedék, különösen a fiatalok elé, és nem is tükrözi a szent teljes személyiségét. Felelősséggel kell megtalálnunk azt a módot, azt a nyelvet, ahogyan ma Szent Imréről szólunk – figyelmeztetett a püspök.

Visszatekintve a Székesfehérvári Egyházmegye által meghirdetett Szent Imre-évre, megállapította: ha nem is lehetett most olyan nagyszabású ünnepségeket szervezni, mint Imre herceg halálának 900. évfodulóján, amikor az egész ország ünnepelt, a Székesfehérvári Egyházmegye Szent Imre évének rendezvényei – a tudományos konferenciák, a fiataloknak kiírt Szent Imre pályázat és vetélkedő, méltó módon emlékeztek meg Szent Imréről. Gondolkodásra késztettek és arra indítottak, hogy a mai fiatalok fogalmazzák meg saját maguk számára, hogy ők ma, itt és most milyennek látják az Árpád-házi szent alakját. Külön kiemelte a rendezvények közül a Szent Imre Ifjúsági Fesztivált, ahol ezerkétszáz fiatal gyűlt össze, hogy együtt ünnepeljen a különböző programokon. Fegyelmezett és vidám jelenlétünk felért egy evangelizációval – mondta Spányi Antal.

Most, a Szent Imre-év központi rendezvényén a püspök arra kérte a jelenlévőket is, hogy próbálják megérteni Szent Imre mának szóló üzenetét, példája nyomán találják meg életük értelmét, és erre buzdítsák a jövendő nemzedéket is.

Spányi Antal beszéde után Zsoldos Attila történész professzor (MTA) tartott előadást Szent Imréről. Kiemelte: A keresztény magyar monarchiát megalapító Szent István király fia, Imre herceg a magyar történelem azon alakjai közé tartozik, akikről két, egymástól homlokegyenest eltérő kép él a köztudatban. Az egyik kifejezetten „világias”, míg a másik sokkal inkább „egyházias” jelzővel illethető.

Ennek az ellentétes képnek a kialakulásához nyilvánvalóan hozzájárult az is, hogy nem túl sok ismeretanyag áll az utókor rendelkezésére a herceg életéről – mondta Zsoldos Attila, aki előadásának további részében történeti források felidézésével ismertette a tudomány álláspontját a Szent Imre életével kapcsolatos nyitott kérdésekről.

Előadásának végén megállapította: „A szentről vallott két felfogás, a világias és az egyházias, végül is nem szükségképpen zárja ki egymást. Imre éppoly összetett és bonyolult személyiség volt, mint apja, az államalapító István. A herceg és a király utóélete is sok rokon vonást mutat: Imre alakjához éppúgy kapcsolódtak történeti adatokkal nem igazolható legendák, mint Istvánéhoz. Mindez bizonyos mértékig természetes is, hiszen – korai halála miatt – Imrének nem jutott önálló történet: alakját valójában az apa, István történetének részeként ismerjük. A két életút egymáshoz kapcsolásában a döntő szót azonban nem az utókor, hanem maga István mondta ki, amikor úgy döntött, hogy a Székesfehérvárott végső nyugalomra helyezett fia mellé temetkezik maga is. Méltó tehát, hogy Imréről, a trónörökösről és szentről éppen Székesfehérvárott, az Árpádok egykori szakrális központjában emlékezünk meg."

A díszelőadás ezután hangversennyel folytatódott, amelynek során W. A. Mozart: C-dúr Andante fuvolára és zenekarra (K.315.) című művel, és C-dúr Koronázási miséje (K.317.) hangzott fel, Drahos Béla Liszt-díjas fuvolaművész, valamint az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, és az Alba Regia énekkar meghívott vendégművészekkel kiegészített előadásában, Drahos Béla vezényletével.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír