Orvostalálkozó a Fejér megyei Száron

Romhányi György 1905. szeptember 15-én született a Fejér megyei Szár községben. Öten voltak testvérek, öccse Romhányi József, a sziporkázó verstehetségű író, költő, műfordító. Romhányi György a székesfehérvári Ciszterci Rendi Szent István Katolikus Főgimnázium elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásának hallgatója lett.  1928. szeptember 1-jén lépett be szigorló gyakornokként a II. sz. Kórbonctani Intézetbe. 1929. november 9-én avatták orvosdoktorrá, s ettől a naptól kezdve nyugdíjazásáig patológusként dolgozott.

A második világháború után Romhányi karrierje átmenetileg derékba tört, elvesztette állását. 1947. július 1-jétől Etyeken vállalt mezőgazdasági munkát, kukoricát kapált. Néhány hónap múlva azonban elfoglalhatta a Vas vármegye és Szombathelyi thj. Város Közkórháza kórboncnok-laboratóriumi főorvosi állását, majd 1951. október 16-án a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetének katedráját.

1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, majd 1988-ban rendes tagja lett. A patológia mellett érdekelte az asztonómia, az archeológia, a komoly- és könnyűzene. Autodidakta módon megtanult hegedülni. Érdekelte a képzőművészet és az ógörög történelem. 1991. augusztus 29-én, Pécsett hunyt el.

Romhányi György professzor legfontosabb üzenete a hallgatók iránti feltétel nélküli szeretet volt, ezért tudott szigorúságában is inspiráló lenni. Utánozhatatlan előadói készségének egyik legfontosabb vonása az volt, hogy hallgatóival személyes kapcsolatot alakított ki. Fantasztikus arc- és névmemóriával rendelkezett, több száz medikust tudott néven szólítani.

Erdő Péter bíboros homíliáját Dokumentum rovatunkban olvashatják.

Magyar Kurír

Az életrajz forrása: Wikipédia