Osztó-Pontok az Egyház jövőjéről – A hagyomány lényege a folytathatóság

Hazai – 2018. január 16., kedd | 19:15

Az Osztó-Pontok kerekasztal-beszélgetés témája ezúttal a vallásosság alakulása és az Egyház jövője volt. A budapesti Panagia Központban január 15-én megtartott rendezvény vendége Gérecz Imre bencés szerzetes és Hidas Zoltán szociológus, egyetemi tanár volt. A beszélgetést Vigh Noémi vezette.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az első kérdésre – Mit lehet elmondani az európai vallásosságról? – Hidas Zoltán kérdéssel válaszolt, először ugyanis azt kellene megvizsgálni, mi tekinthető vallásnak. A fenomenológiai megközelítés azt állítja, hogy minden embernek van valamilyen vallásos élménye. Ez nyilvánul meg a különféle vallásokban. Ennek az egyetemes tapasztalatnak pszichológiai jellege van. A funkcionalista látásmód abból indul ki, hogy nincs ilyen élménye mindenkinek, sőt, nem is lehet pontosan megmondani, mi is a vallási tapasztalat. Egyedül azt érdemes vizsgálni, hogy mi a vallás funkciója. Ezek szerint a vallás csökkenti az egyén bizonytalanságát, és mellette képes arra, hogy összetartson csoportokat.

Más vélemény szerint minden ember túllép a közvetlen adottságain. Amikor ebből kialakul egy világkép, azt nevezhetjük vallásnak. Ezt a nézetet az intézményesült vallások nem fogadják el feltétlenül.

A modern gondolkodás differenciálódott, ami azt jelenti, hogy olyan részekre szakadt, melyeket nem tart össze semmi. A vallás sem egységesít, elsősorban arra szorítkozik, hogy meg tudjon maradni a maga területén.

Gérecz Imre bencés magiszter szerint a vallásosság mai állapotáról először a szekularizáció jut az eszünkbe. Sokak szerint véget ért az intézményesült kereszténység kora. Ez azonban inkább csak Európára érvényes. Ugyanakkor bizonyos folyamatok minden korra jellemzőek voltak, ki kell tehát válogatnunk azokat a jellemzőket, amelyek a mi korunk sajátosságai.

Hidas Zoltán szerint az intézményes vallásosság visszaszorulása az amerikai földrészen is tapasztalható, ugyanakkor érdekes, hogy emiatt a vallás nem szorult háttérbe. Az Egyesült Államokban az egyházaknak az államtól való szétválasztása messzemenően megtörtént, de a vallás a politikával és más területekkel még mindig összekapcsolódik.

A szociológus mindehhez azt is hozzátette, hogy a kereszténység sosem volt egységes. A kereszténység története egy küzdelem története: a világ és egy világon kívüli szféra küzdött egymással. A szekularizáció mellett érdemes azt is figyelembe venni, hogy a kereszténység mindig szemben állt a világgal. Karl Rahner szerint ugyanakkor csak a kereszténység bizonyos létformái szorultak vissza, míg Hans Urs von Balthasar úgy látta, a tanító Egyház helyett most a mártír Egyház került előtérbe.

Magyarországon a 2000-es években a lakosság 90 százaléka volt megkeresztelve, a megkeresztelteknek pedig kb. 50-60 százaléka vallja magát valamilyen felekezethez tartozónak, a felekezethez tartozóknak pedig 50 százaléka a »maga módján vallásos«. Radikális visszaesés mutatkozik a templomba járás terén, különösen a fiatalok körében. A fiatalok körében a visszaesés nagyobb mértékű, míg az 50 és 60 év közöttiek a legvallásosabbak. Az idősebb korosztály az évek múlásával nem lesz vallásosabb. Az egyéni vallásosság mértéke viszont növekszik.

Mit mondhatunk korunk pápaságáról? – hangzott el az újabb kérdés. Gérecz Imre azt emelte ki, hogy ma egy olyan egyházfőnk van, aki véleményét nagyon markánsan fogalmazza meg. Ferenc pápa egy új stílust képvisel, teológiáját narratívnak lehet nevezni. Ez azt jelenti, hogy nem felülről építkezik, hanem az emberi életutat veszi alapul. Ez egy önismereti kereszténység felé mutat.

Hidas Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a sajtó nagyon egyoldalú képet mutat az egyházfőről. Ferenc pápa általában a szociális kérdéseket helyezi előtérbe, és meghatározóan jellemzi a megszólítás karizmája, vagyis közel jön az emberekhez. Az igaz, hogy a Dél-Amerikából hozott tapasztalatai az európaiak számára idegenek lehetnek.

Milyen jövője van a vallásnak, a kereszténységnek? E kérdésre Gérecz Imre azt válaszolta, hogy a hagyomány lényege a folytathatóság. Ugyanakkor a nagyszüleink korával ellentétben ma már nem magától értetődő, hogy valaki vallásos. Ennek ellenére a kereszténység esetében érezhető a vitalitás, elsősorban a különféle lelkiségi mozgalmak, ifjúsági közösségek körében. Ám ezek felszívó képessége is véges. Nagyobb embertömeget csak akkor tudunk megszólítani, ha a vallási élet plurális lesz. Emellett több olyan kezdeményezés is virágkorát éli – mint az Alfa Szövetség –, melyek nem kötődnek az intézményesült Egyházhoz. Érdekes viszont, hogy bár a vallásosság visszaszorul, a megtérők száma emelkedik.

A vallásosság a kötelességteljesítésből a fogyasztási irányba fordult át. Ez nem biztos, hogy negatív jelenség, mert arra ösztökél, hogy ne az előírások betartása miatt legyen valaki vallásos, hanem azért, mert ez a meggyőződése.

Hidas Zoltán Pilinszky János gondolatát idézte fel: a jövőt nem ismerhetjük, csak a véget. Manapság a hit döntés jellege megerősödött, még akkor is, ha valaki vallásos közegbe születik bele. A megtérő ugyanakkor általában keres magának egy közösséget. Ma felértékelődik a személyesség és a tudatosság, főleg akkor, amikor mindenre rátelepszik az online világ.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria