„Otthon a plébánián” – Folytatódik a Lelkipásztori Munkatársak III. Országos Találkozója

„Vidéki”

A konferencia második napján a vidéki létforma, a városoktól eltérő pasztorációs gondolkodásmód kérdéseit, örömeit és nehézségeit járták körül a rendezvényen részt vevő lelkipásztori munkatársak, plébániai segítők és egyházi önkéntesek.

A délelőttöt „Együtt a falvakért” címmel kerekasztal-beszélgetést töltötte ki, melyen részt vett Duró Annamária, szociálgeográfus és tanyakutató, Szederné Kummer Mária, a Zalai Falvakért Egyesület titkára, Pósfay Péter, közösségfejlesztő a Helyi Nyilvánosságért Egyesület képviseletében és Gulyás Péter, a konferenciát szervező Világi Apostolok Közösségének (VAK) elnökeként.

A bemutatkozó előadások során a hallgatók megismerkedhettek a falu- és a tanyagondnok, illetve a közösségfejlesztő feladatkörökkel, a munka során előforduló leggyakoribb nehézségekkel: az általános értékvesztéssel, a felülről induló – és éppen ezért általában kudarcba fulladó – átalakítási kísérletekkel, az alulról szerveződő kezdeményezések eredménytelenségével, melynek fő oka az emberek hitetlensége saját sorsuk formálásának jogában és lehetőségében.

Az egész napos együttgondolkodás összegzéseként elhangzott, hogy a konferencia – az alapvetően egyházi környezetből érkező – résztvevői meglepően könnyen találták meg a közös vonásokat az állami szervezésű gondnoki hálózat képviselőivel, hiszen mindegyikük ugyanazt a célt tűzte ki maga elé, hogy perspektívát kínáljanak a körülöttük élő és rájuk bízott emberek számára. Meg kell keresni a kapcsolódási pontokat a többiek munkájához, hogy a lakóhelyükön maradásra és a helyben való boldogulásra segíthessék a kisközösségeket. Önszerveződésre és egyúttal önbecsülésre is kell nevelni az embereket.

„Lélek”

A konferencia mottójaként választott „Vidéki – Lélek – Jelenlét” fogalomkörből szerdán az ehhez a munkához különösen nélkülözhetetlen lelki és családi hátteret beszélték meg a résztvevők.

„Családi lelki egészségtan” címmel tartottak előadást a Családok Jézusban Közösség tagjai, Gorove László és Krisztina.

Sokan érezhették biztatásnak azt a gondolatot, mely szerint el kell hinnünk, hogy amit Isten ránk bízott, ahhoz mindig megadja a szükséges adományt. A papoknak és a lelkipásztori munkatársaknak nem kell mindenhez érteniük – az ő dolguk annyi, hogy megtalálják a megfelelő tudással rendelkező segítőtársakat a nem rájuk szabott feladatok elvégzéséhez – hangzott el.

A délutánt „Tyűha!” címmel lelkipásztori munkatársak tanúságtételei indították, mely során jobban megismerkedhettek a jelenlévők két házaspár mindennapjaival, örömeivel és küzdelmeivel.

Brassó Imre és Csilla Harkakötönyben élnek, egy gyermek szülei. Humoros jelenetekben mutatták be házasságuk és Imre tevékenységének egy-egy pillanatát a reggeli készülődéstől az igeliturgián keresztül a mindennapi rohanós ügyintézésig. Mindketten fontosnak tartják, hogy a következő generációk több esélyt kapjanak a vallásos nevelésre, mint a mostaniak.

Kocsis László és Annamária Decsről érkeztek, két gyermeket nevelnek. Mindketten hittudományi főiskolát is végeztek, jelenleg a sárközi falu egyházközségét gondozzák. A plébánia és a templom azóta túlesett egy felújításon, melyhez a pályázati pénzen kívül a település lakóinak összefogása is elengedhetetlen volt. A kisszámú katolikus közösség nagyon összetartó és jó viszonyban vannak a falu jelentős többségét kitevő református lakossággal is, számos közös programot szerveznek.

Az előadás és a tanúságtételek megvitatására, valamint a saját tapasztalatok megosztására az előző éveken már jól bevált „férfi/női sátor” szolgált, mely – mint a neve is mutatja – a nemek szerinti elkülönüléssel és az ebből adódó, más jellegű őszinteséggel szolgálta egymás még jobb megismerését.

Márton Gábor/Magyar Kurír