Pap- és diakónusszentelés Egerben

A Jó Pásztorról szóló evangéliumi szakaszból – „Én vagyok a Jó Pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát” (Jn 10,14) – a következőket emelte ki Ternyák Csaba érsek: „A papság évének első napján Mesterünk arról biztosít bennünket, hogy ismer minket: ismeri életünket, gondolatainkat, meghívásunk történetét; ismeri lelkesedésünket, vágyainkat, szeretetünket, de gyengeségeinket, sőt bűneinket is. De azt a kérdést is fel kell tennünk – tette hozzá –, hogy mi mennyire ismerjük Õt. E kérdés felhívást és feladatot jelent, különösen a papok most elkezdődött évében."

A szentelendőkhöz fordulva Ternyák Csaba kiemelte, hogy a jó papnak, aki Krisztushoz akar tartozni, nem elég, hogy Isten szakértője vagy a lelki élet szakértője legyen, mert a szakértelemhez nem feltétlenül szükséges a szív. A felkészülés évei alatt a szentelendők Isten barátaivá váltak; a megtanulható teológiai ismereteken túl szert tettek arra az állandóan megújuló ismeretre is, amelyet Jézus azoknak tart fenn, akiket barátainak nevez. E barátságban kell állandóan megújulniuk, hogy Isten egyre mélyebb ismeretére jussanak, a vele eltöltött idővel arányosan – tette hozzá az érsek. Kiemelte, hogy Jézushoz, a Jó Pásztorhoz el kell vezetni barátainkat, ahogyan András is elvezette hozzá Pétert.

„Az elkövetkező év legyen alkalom arra, hogy minden pap elkötelezze magát a belső megújulásra. Tegyenek mélyreható evangéliumi tanúságot a mai világban” – idézte XVI. Benedek pápát beszéde végén a főpásztor.

Egri Főegyházmegye/Magyar Kurír