A pap a párbeszéd embere

„A vallási élet magánszférába szorítása és a hétköznapi élet széttöredezése nemcsak kihívásokat állít a papi identitás elé, hanem ezekben lehetőség is rejlik: arra hívnak, hogy még inkább az evangéliumi életben gyökerezzünk, és valódi testvériséget valósítsunk meg a papok között és közösségeinkben” – mondta megnyitó beszédében Carlos Andrade CMF madridi professzor.

„Az egyház eddig ismeretlen és ígéretes arca kezd megmutatkozni – állapította meg Brendan Leahy, a Maynooth-i Pápai Egyetem professzora (Írország). Növekszik az egyházban a tudatosság, hogy Jézus jelenlétét kell bemutatni, „láthatóvá tenni” az önajándékozásban gyökerező kapcsolatokon keresztül. A papok arra vannak meghívva, hogy megtanulják jelenvalóvá tenni Krisztust a közösségben nemcsak az evangelizáción és a szentségeken keresztül, hanem azáltal is, hogy segítik, hogy mindenki között létrejöjjön a kölcsönös szeretet és a közösségi élet.

Piero Coda, a Pápai Lateráni Egyetem Szentháromság-teológia professzora és az Olasz Teológiai Társaság elnöke felhívta a figyelmet a kapcsolat fontosságára a papi identitásban: „Az elengedhetetlen és magával ragadó papi szolgálat csak akkor bontakozik ki teljesen, akkor hoz gyümölcsöt és teremt történelmet, ha azt a püspökkel, az egyházban létező más hivatásokkal ápolt kapcsolatban éljük meg, és készségesek vagyunk párbeszédet folytatni mindenkivel.”

Az ökumenikus párbeszéd távlataira kitérve Callan Slipper anglikán teológus emlékeztetett, hogy „Máriához hasonlóan mindannyiunknak a szeretet elsődlegességét kell szem előtt tartanunk, azt, hogy egymást szolgáljuk, s így előtérbe állítsuk Krisztust.”

A pap lelkiségére vonatkozóan Hubertus Blaumeiser, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció tanácsadója hangsúlyozta: „arra kell törekednünk, hogy Jézust, az ’egyetlen papot’ tükrözzük vissza, az Õ ikonja legyünk, Õ pedig azért, hogy elvezesse az embereket a szentháromságos Isten közösségébe, elszenvedte az Atyától való elhagyottságot.” Majd hozzátette: „az egyházmegyei lelkiséget vagy a különböző karizmákból, a Szentlélek ajándékaiból született lelkiségeket nem egymás alternatívájaként, hanem kiegészítéseként kell felfognunk.”

A papok és a karizmák kapcsolatáról szólva Fabio Ciardi OMI, a római Claretianum szerzetesi teológiai intézetének lelkiségiteológia-professzora rávilágított: „Gyakran párhuzamos valóságoknak látjuk ezeket, valójában azonban évszázadok óta összefonódnak: imádkozzuk a breviáriumot, amelyet a szerzetesektől kaptunk a koldulórendeken keresztül, végezzük a jezsuitáktól kapott lelkigyakorlatokat, és számos példát sorolhatnánk.”

Élénk párbeszéd folyt a papi élet megújulásának témájában. Az egyik résztvevő így fogalmazott: „Mindenekelőtt az a célunk, hogy Istent adjuk a világnak, akit az emberek 'láthatnak', 'érezhetnek', és 'hallhatnak', és ezért minden szinten az övéi között jelen lévő Jézus otthonát kell felépítenünk.”

A szeminárium a Sophia Egyetemi Intézet (Loppiano – Firenze) és a Fokoláre Mozgalom papi mozgalmának szervezésében jött létre.

Magyar Kurír

Kép: www.thefloridacatholic.org