„A pápa nem a piac és a gazdagság ellen van”

Lukács László feltette a kérdést: negyven év kommunizmus és húsz év kapitalizmus után van-e harmadik út? Működhetne-e például a szociális piacgazdaság? Szkeptikusan várom a válaszokat – jegyezte meg. Mint mondta, az egyház társadalmi tanítása három alapelvre épül: a személy méltóságára, a szolidaritásra és a szubszidiaritásra.

Utóbbival kapcsolatban elmondta: a kommunizmus alatt megszoktuk, hogy „állambácsi” gondoskodik mindenkiről. Kubát hozta fel példának, ahol nem kell sokat dolgozni, de nincs is sok fizetése az embereknek: „kevés munka, kis pénz”. Elmesélte, hogy mikor megkérdezte kubai ismerősét, hogy mi lenne, ha felszabadulnának, az úgy felelt: nem lenne jó, mert dolgozni kellene.

Amikor pedig Dél-Amerikában népszerűek voltak a marxi tanok még a papság körében is, azt mondta nekik: jöjjenek ide, nézzék meg, hogyan működnek ezek a gyakorlatban, és vonják le a következtetéseket. Lukács László szerint a globalizáció is elfojtja a helyi kezdeményezéseket, és uniformizál, mint az Európai Unió egységesítő szabályozásai, amelyek még a banán ívének a szögét is meghatározzák.

Emlékeztetett arra is, hogy II. János Pál után, aki a szociális piacgazdaságot ajánlotta figyelmünkbe, XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate című enciklikájában viszont inkább az ingyenességet és a kölcsönösséget hirdette. De vajon ez nem csupán jámbor prédikáció? A szeretet és a piacgazdaság hogyan találkozik egymással? – tette fel a kérdést Lukács László.

Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem tudományos és oktatási rektorhelyettese előadásában kifejtette: a kapitalizmus lényege nem a szabad piac és a laissez fair, hanem az innováció, a munkatermelékenység növelése. Rámutatott: alapvető probléma, hogy az UNEP, az ENSZ környezetvédelmi programja nem arra szólít fel, hogy kevesebbet fogyasszunk, hanem hogy máshogy fogyasszunk, mivel a gazdaság lényegéhez tartozik a növekedés.

Pedig mindenki korlátozhatná a fogyasztását úgy, hogy egyáltalán nem romlik az életszínvonala: ha nem vennénk felesleges dolgokat. A szén-dioxid-kibocsátást 80-90 százalékkal kellene csökkenteni a klímaváltozás miatt, ennek 85 százalékát viszont úgy meg lehetne oldani, hogy csak annyi húst eszünk, mint nagyszüleink a szegénység okán. Megjegyezte, az ember önbecsülését és döntési szabadságát kell megőrizni, valamint hangsúlyozni kell a felelősséget.

Stefano Zamagni, a bolognai egyetem közgazdász professzora a pápai enciklika és a válság kapcsolatáról beszélt. Szerinte a jelenlegi válság entrópikus, azaz a probléma a belső irányvesztés. Emiatt omlott össze a Római Birodalom, valamint a Szovjetunió is. Amire szükség van, az a prófétikus társadalom. Ilyen prófétikus kisebbséget alkotott Szent Benedek Róma korában, és ebből alakult ki a keresztény Európa.

A fő baj, hogy a modernitással elvált egymástól a gazdaság és a társadalom, a demokrácia és a piac, valamint a munka és a gazdagság. A jóléti állam alapja az, hogy a gazdaság hatékony, a társadalom pedig újraosztja a javakat, azaz itt veszik figyelembe, amit a gazdaságban a hatékonyság miatt nem tartanak szem előtt.

A munka alatt egyre többen csak foglalkozást értenek, és a legtöbben elhiszik, hogy munka nélkül is meg lehet gazdagodni, spekulációval. Pedig a munka végső értelme szerint nem csupán munkahely és pénzkereset, hanem a teremtésben való részvétel: Isten ugyanis pihenni ment a hetedik napon, vasárnap, így nekünk kell folytatnunk a munkáját. A fiatalok nem azért nem házasodnak és vállalnak gyereket, mert nincs miből, mivel korábban sokkal szegényebbek voltak az emberek, mégis nagycsaládban éltek. A baj inkább a belső bizonytalanság, reményvesztettség, ami döntésképtelenséghez vezet.

A pápa nem a piac, a hatékonység és a gazdagság ellen van, mivel ezek jó dolgok, csupán azt szeretné, ha újra egyesítenénk, ami összetartozik - szögezte le a professzor. Emiatt a testvériség fogalmára helyezi a hangsúlyt, szemben a szolidaritással: utóbbi ugyanis lehet személytelen is, míg a testvériség lényege éppen a személyek közti kapcsolat. XVI. Benedek márpedig a kapcsolat fogalmára építi antropológiáját, amelyben a Szentháromságra utal.

Zamagni végül rámutatott: helytelen az a sok keresztény által is hangoztatott nézet, hogy fel kell adni a saját javunkat. A közjó ugyanis nem ezt jelenti, hanem „az én javamat a tieddel együtt”.

Végül Szent Ágostont hozta fel példának, aki szerint a keresztény remény olyan erény, aminek két gyermeke a düh és a bátorság: azaz az nem passzív „Godot-ra várás”, hanem aktív tenni akarás, a változtatás akarása és maga a változtatás.

Helen Alford domonkos nővér, a Pápai Szent Tamás Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánja - akinek most jelent meg könyve a menedzsment és a hit kapcsolatáról - arról beszélt, hogy miként járulhat hozzá a katolikus társadalmi tanítás a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense a jövőért viselt felelősség gazdasági szempontjait mutatta be protestáns perspektívából, Zsóka Ágnes, a Corvinus Egyetem adjunktusa pedig a válság ökológiai hátteréről tartott előadást.

Magyar Kurír