A pápai nuncius misézett Charles de Foucauld halálának emléknapján

Charles de Foucauld 1916-ban halt meg, egy mohamedán szektához tartozó fiatal tuareg francia ügynöknek vélte és lelőtte. Életében nem talált követőkre, tizenhét évvel halála után, 1933-ban  azonban megalakult az általa megálmodott szerzetesrend férfi ága, és  1939-ben létrejött a női ág is. 1968 óta mint Jézus Kistestvérei Közösség működnek.

A 2005-ben boldoggá avatott Károly testvér lelkiségének magyarországi követői a Jézus Kistestvérei szerzetesközösség és azok a családok, fiatalok, világi hívek, akik ma is szeretnék felfedezni Jézus názáreti egyszerűségét és rejtett jelenlétét a hétköznapokban. Barátaikkal, segítőikkel együtt ünnepeltek csütörtök este a Gát utcai templomban.

Medgyessy László Emmánuel, aki a Foucauld atya lelkiségét követő világiak közé tartozik, felvázolta a lelkiség magyarországi jelenlétét. A kistestvérek női közössége 1972 óta van Magyarországon. Férfiág látható módon nincs ugyan, de Hagyó József atya a hatvanas évekbeli börtönévek után kapcsolatba került a renddel, majd papként kistestvér lett. A 90-es évek után ő lett a férfiág képviselője, de nem alakult közösség. A világiak között főleg a könyvek révén lett ismert a lelkiség. A farkasréti plébánián évekkel ezelőtt világiakból alakult egy kis csoport, akik a női közösség barátai lettek, és havonta részt vesznek közösségükben szentmisén, a vasadi templomban pedig szintén havonta lelkinapot tartanak. Májusban nyilvános találkozót tartottak Máriabesnyőn, ahol 30–35 ember vett részt, köztük papok is. Elmondta, hogy honlapjukról lehet tájékozódni csoportjukról (www.nazaret.hu).

Magyarország pápai nunciusa francia nyelven celebrálta a szentmisét. Az ünnepi liturgia elején elmondta: néhány nappal ezelőtt a szerzetesrendek elöljáróival találkozott, akkor szerzett tudomást a mai eseményről, és nagy örömmel vállalta a szentmise bemutatását, mert nagyon közel áll szívéhez Foucauld atya lelkisége.

Hofher József jezsuita homíliájában kiemelte a jezsuiták és Jézus Kistestvérei között hagyományosan fennálló barátságot. Ennek gyökerében a legmagasabb szinten megélt kontempláció és tevékenység áll – mondta. A szemlélődéssel a lét legegyszerűbb dolgaiban meglátjuk Istent, ahogyan a legegyszerűbb munkában is találkozhatunk vele. Két példát hozott ennek illusztrálására. Az egyik egy jezsuita generális tapasztalata Brazíliában: lelkigyakorlata után megszólította őt egy nagyon szegény ember, hogy szeretné viszonozni ajándékát, szeretné megajándékozni valamivel. Elvitte roskadozó kunyhójába, és megmutatta neki: innen nyílik a legszebb kilátás Rio városára. Megláthatjuk ebben az emberben Isten szegényét, aki minden felesleges dolgot elenged és a lényeget látja. A munka egyszerűségéről való elmélkedésre Michael Ende Momo című könyvét hívta segítségül Hofher atya. A könyvben az utcaseprő Beppo elmondja, hogy amikor egy hosszú utcát takarít, csak az előtte álló lépést nézi: egy lélegzetvétel, egy seprés; és egyszer csak ott van az utca végén. Hangsúlyozta: az ember a legegyszerűbb tevékenységben is tér-időn kívül kerülhet. Hofher Jószef végül kifejezte szeretetét a kistestvérek iránt és örömét, hogy velük lehet az ünnepen.

Alberto Bottari de Castello a hálaadó szentmise végén elmondta: Károly testvér mindig fényt jelentett számára, már a szemináriumban kedves olvasmánya volt Jean François Six könyve, amely az ő írásaiból válogat. Tetszett neki, hogy a világ minden szépségét otthagyta Krisztusért, alázatosan, lépésről lépésre akarta követni. Végül jókívánságait közvetítette a kistesvérek felé, és apostoli áldást mondott a jelenlévőkre.

A misét követően szerkesztőségünknek elmondta, hogy Kamerunban, ahol a kisszeminárium rektora volt, szintén találkozott a kistestvérekkel: ott a pigmeusok között éltek az erdőben. Tokióban is kapcsolatba került a kistestvérek férfi szerzeteseivel. A Jesus-Caritasnak (Foucauld atya lelki családjához tartozó klerikus közösség) is tagja, nagyon közel áll szívéhez ez a lelkiség. Fontosnak tartja, hogy életünket, példánkat állítsuk előtérbe, hiszen szavakból van éppen elég a világban. Charles de Foucauld életével igazolta szavait.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír