A pápai szertartásmester „a reform reformjáról”

Mint mondta, ez a reformmozgalom továbbvihetné a zsinati atyák liturgikus gondolatait, amelyek hasznosak voltak ugyan, de gyakorlati alkalmazásukban nem mindig voltak időtállók és szerencsések.

Marini az angolszász országok papjainak rendezett konferencián, amelyet egy amerikai és egy ausztráliai papi szövetség szervezett, hozzátette: a liturgia celebrálása a történelmi folytonosság jegyében kell, hogy történjék. A folytonosság elve kötheti össze a különböző liturgikus iskolákat, törekvéseket; a liturgia ugyanis nem lehet azok ütközési területe, akik vagy csak a régit tartják követendőnek, vagy épp minden korábbit elvetnek, és csak az újat tartják jónak.

Guido Marini beszédében többször idézett XVI. Benedek A liturgia szelleme című könyvéből. Kiemelte a kelet felé misézés jelképiségét (a Kelet Krisztust jelképezi), és hogy a pápa ezen kötetében azt javasolta, ahol a nép felé fordulva miséznek, ott helyezzenek el egy keresztet a szembemiséző oltáron vagy afelett, hogy így a nép és a pap ne bezárt kör legyen, hanem Krisztus legyen a középpontban. Példaként említette, hogy ezért is helyeztek el keresztet a Szent Péter-bazilika oltárán, és hogy XVI. Benedek 2008 év elején a Sixtus-kápolnában a hagyományos, „régi” oltárnál „háttal a híveknek”, kelet felé misézett.

Kifejtette továbbá, hogy a szentmise elsősorban áldozat, és ezt nem szabad, hogy elnyomja a közösségi jelleg hangsúlyozása; valamint méltatta a gregoriánt és a térden áldozást, rámutatva, hogy a pápai szentmiséken a hívek térdelve és nyelvre áldoznak. Korábban, a L’Osservatore Romanónak adott interjújában a szertartásmester ezzel kapcsolatban már emlékeztetett arra, hogy a kézbeáldozást csupán azoknak a püspöki konferenciáknak engedélyezte e Szentszék, amelyek azt kifejezetten kérelmezték. Emellett szerinte lelkipásztori szempontból nézve a régi áldozási forma jobban elősegíti a hívek Eucharisztia iránti tiszteletét.

Nem a múlthoz való visszatérésről van szó – figyelmeztetett most is, és már több interjújában is a pápai szertartások fő felelőse –, hanem a történelem rendezett folyását lehetővé tevő hagyományhoz való ragaszkodásról. Marini egyenesen túlhaladottnak – sőt bizonyos esetekben ideológiai jellegűnek – minősíti a „zsinat előtti” és „zsinat utáni” fogalmak szembeállítását, különösen ha azokkal valamiféle törést akarnak érzékeltetni. A fejlődés a folytonosságon belül valósul meg, amit az is tanúsít, hogy XVI. Benedek új, avagy „modern” miseruhákat is hord, különösen apostoli útjai során (amikért a helyi szervezők a felelősek, a Pápai Szertartásmesteri Hivatallal egyeztetve).

Guido Marinit 2007 októberében nevezte ki a Szentatya a Pápai Szertartásmesteri Hivatal élére, azaz gyakorlatilag a pápai liturgiák „rendezőjévé”, miután leváltotta a pozíciót 1987 óta betöltő névrokonát, Piero Marini érseket, akinek a neve összeforrott II. János Páléval.

Marini teljes beszéde angolul az Új Litugikus Mozgalom honlapján olvasható.

Magyar Kurír