Nincs olyan szegény ember, aki nem tudna egy nálánál szegényebb emberen segíteni – ez a papok és bármelyik megkeresztelt ember életére érvényes kijelentés adta Roska Péter előadásának központi gondolatát. Az előadó a szociális élethelyzetek olyan mélységeiből osztatta meg tapasztalatait, ahova valószínűleg nagyon kevesen juthattak el a résztvevők közül.
Az önmagát ajándékozó Isten képére mintázott papi identitás számtalan konkrét megnyilvánulási formáját elevenítette fel saját életpéldájából az előadás folyamán. Roska atya nem lesodródott a társadalom palettájáról, hanem papként tudatosan vállalta ezeket az élethelyzeteket, és ebből fakadóan olyan felismerésekre tett szert a jézusi tanítás terén, melyek nem csupán tudását bővítettek, hanem egész életvitelét is megújították. Roska Péter a hiteles papi identitás kritériumát abban látja: mennyire tapasztalják meg a plébániai hívek egészen konkrétan Isten szeretetét irántuk, rajta és egész papi tevékenységén keresztül.

„Papi életfilozófiájának” kulcsát Placid atya szavaival fogalmazta meg: vegyük tudomásul, hogy a fővállalkozó Isten, mi csak a kisinasok vagyunk, és nem fordítva. Próbáljuk megérezni Isten szándékait, terveit, hiszen neki vannak tervei, és fedezete is van projektjeinek kivitelezésére. Eddigi papi életvitelének tapasztalataiból bátran vallotta, hogy az élet tulajdonképpen akkor kezdődik el, amikor leoltjuk saját biztonságérzetünknek délibáb-fényeit, és engedjük, hogy az a túlvilági világítótorony mutassa a helyes utat. Az élet akkor kezdődik el igazán, amikor a legkilátástalanabb helyzetben mindent elvesztünk, és innen már egyedül csak Isten, aki maga az élet, irányítja lépteinket.
A következő papi továbbképzésre november 13-án kerül sor Nagyváradon, amikor magáról a papi identitás megformálásáról lesz szó.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

