Papszentelés Debrecenben

Bosák Nándor homíliájában Szent Lászlóra, az egyházmegye védőszentjére emlékezve elmondta: ahogy László király küldetése is, úgy minden küldetés Istentől kapott, és mindig a konkrét helyzetre vonatkozik. Szent László kapott egy hivatást; s vezérként, lovagként, királyként Isten akarata szerint teljesítette azok javára, akik közé Isten állította. Amikor valaki odaadja életét Krisztus szolgálatára, s azt mondja, legyen úgy, ahogy Te szabod meg, az nem teher, hanem erőt adó fegyverzet számukra.

„Az ember önmagát csak úgy találhatja meg, ha őszintén odaajándékozza magát” – mondta Boldog II. János Pál. A papi hivatást vállaló fiatalok önmagukat ajándékozzák oda a híveknek, az egyháznak és Krisztusnak – hangsúlyozta a megyéspüspök. VI. Pál 1971. október 13-i általános kihallgatáson a következőket mondta arra vonatkozóan, ki az igazi pap: „az emberekhez szól, törődik velük, meghallgatja, inti őket, velük érez, vigasztalja őket, megérti őket, jót tesz velük. S azt mondja, akit az Úr kiválasztott, akit Isten irgalma meghívott, azt az Úr különösen szereti, különleges jelt nyomott rá.”

„Királyfi vagyok” – A korondi születésű Nagy Csaba újmisés Mécs László szavaival fejezi ki érzéseit pappá szentelése előtti napokban: „'Amikor születtem, nem jeleztek nagyot // messiás-mutató különös csillagok, // csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.' De ezt mindenki elmondhatja magáról, mert 'Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok…' (1 Pét) Az élet egyszerűnek tűnik, de nem az. Vannak benne buktatók, csúcsok, források, de mindezek alapja Jézus Krisztus, akiben van a reményem, hitem, és akiből forrásozik szeretetem. Megmaradni a hűségében a legnagyobb kihívások közzé tartozik az életemben.”

Hűség a kevésben, kitartás a munkában – Rákóczi Jenő pappá szentelt diakónus, akinek istenkapcsolatát a mély, igazi, belső ráhagyatkozás határozza meg, így elmélkedik: „Az Isten mindig jobban tudja, hogy mi az igazán fontos és lényeges. Az ember sokszor gyenge, botorkáló s néha talán számítgató, ki csupán törekszik a helyes ösvényen megmaradni, s reménykedik benne, hogy másokat is tud ezen vezetni. Törekszem arra, hogy minél jobban meg tudjam valósítani, amit Dsida Jenő fogalmazott meg: 'életünk utolsó pillanatára annyink marad mennyit másoknak adtunk annak folyamán'. Papképem kialakulásában nagyon meghatározó volt, és lesz a szatmári papság lelkülete, hűségesnek lenni a kevésben, kitartó a munkában, ott állni mások mellett az örömben, és támogatni s erősíteni a nehézségben.”

Karl Rahner SJ újmisés beszédében így szólt a pap sorsáról: „szüntelen az Isten közelében lenni, boldog, de egyszersmind félelmetes sors. Boldog, mert egyedül Isten a boldogság, félelmetes, mert az ember nehezen bírja ki Isten fényességének szédítő ragyogását.” Kívánjuk, hogy ez a ragyogás soha ne halványuljon meg felszentelt papjainkban – szerepel Kádár Brigitta beszámolójában.

Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye/Magyar Kurír

Képek: Kovács Ágnes