Papszentelés a Pécsi Egyházmegyében

***

Isten meghívott
Beszélgetés Sebestyén-Molnár Árpáddal

– Úgy alakult az életed, hogy a Veszprém megyei Nagyvázsonyból ide kerültél, a Pécsi Egyházmegyébe, ezért papként is az itteni emberek üdvösségét fogod elsősorban szolgálni. Hogyan fogadtak a baranyai-tolnai emberek? Mi volt nehéz ideérkezve? Mi az, amiben ennek az egyházmegyének a hitélete, vallásos mentalitása más, mint ott, ahonnan származol?
– Kellemes meglepetésként éltem meg a fogadtatásomat mind a püspök úr, mind a paptestvérek és a papnövendékek, mind a hívek részéről, éppen ezért beilleszkedésem az itteni valóságba nem volt nehéz. Nehéz viszont az otthontól való viszonylagos távolság. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a német és a horvát ajkú híveknél, valamint a bukovinai székelyeknél – akik körében végezhettem pasztorális gyakorlatot – sokkal élénkebben él a vallási tudat, a hagyományaikat jobban őrzik, mint amivel eddig találkozhattam.

– Bizonyára kispapi éveid során sokszor alakult, változott benned a válasz arra a kérdésre, hogy miért is akarsz pap lenni. Ma, a szentelés küszöbén, miként válaszolnál erre a kérdésre?
– Elsőrendűen azért akarok pap lenni, mert Isten meghívott. Ez a legfontosabb. A hivatásban nem mi vagyunk a kezdeményezők. Tapasztalatom és hitem szerint Isten mindent helyére rakott a teremtésben, és mindezt most is folytatja tökéletesen megtervezve minden és mindenki helyét. Huszonkilenc éves élettapasztalatom az, hogy nekem a papi hivatásban van eredendően a helyem.

– Az elmúlt hónapokat diakónusként plébánián töltötted, így értékes tapasztalatokat szerezhettél a papi munka konkrét mibenlétéről. Melyek azok a feladatok, tevékenységek, amelyek vonzanak, amelyeket szívesen teszel majd, és mi az, amitől esetleg tartasz egy kicsit?
– Sajnos, úgy látom, hogy a klasszikus papi munkára egyre kevesebb az igény. A fiatalsággal, ifjúsággal való állandó foglalkozás most az egyik legfontosabb feladat, hiszen az idős templomba járók egyre kevesebben vannak. Szívesen foglalkozom majd a fiatalokkal, de vonz a már említett klasszikus, „templomhoz kötött” szolgálat is (misézés, igehirdetés, gyóntatás, lelkivezetés), de tudom, hogy ez nem lesz elég, másra is szükség lesz a pasztorációban.

– Mit választottál papi jelmondatodnak? Miért azt, mit jelent ez neked?
– Egy zsoltárverset választottam, s azt is a zsolozsmáskönyvünkben található fordításban: „Akik könnyek közt vetnek, majd ujjongva aratnak.” (Zsolt 126,5). Úgy érzem, ez a zsoltár az eddigi utamat szépen összefoglalja, és ugyanakkor sírig tartó bíztatást is ad. A XXI. század papja legtöbbször könnyek között kell vessen, de hitünk és reményünk az üdvösségre szól. Sok lesz a küszködés, de hiszem, hogy lesz gyümölcse. Van üdvösség!

– Szentelésed előtt milyen lelki adományra, kegyelemre van szükséged? Mit kérnél papságod számára? Mit kérjünk számodra imáinkban?
– A türelem és a béke ajándékát kérjék számomra. Köszönöm!

– Mit üzensz a még képzésben lévő papnövendékeknek?
– Ha megbizonyosodtak arról, hogy papi hivatásuk Isten hívó szavára keletkezett, semmilyen körülmények között se térjenek le a papságra vezető útról.

(Sebestyén-Molnár Árpáddal Kajtár Edvárd beszélgetett.)

Pécsi Egyházmegye/Magyar Kurír