Papszentelés Szombathelyen: a papok mindig vágyakozzanak Isten után

Veres András megyéspüspök Molnár János, Németh Csaba és Óra Krisztián diakónusokat pappá, Kovács József akolitust pedig diakónussá szentelte. A pap- és diakónusszentelésre – az eddigi évekhez hasonlóan – meghívást kaptak az idén jubiláló oltártestvérek is. Ezen a napon emlékeztek meg Konkoly István nyugalmazott megyéspüspök püspökké szentelésének 25. évfordulójáról, valamint Horváth Lóránt Ödön OPraem, nyugalmazott premontrei apát, Bősze József SDB és Geosits István pappá szentelésének 60. évfordulójáról.

Veres András megyéspüspök szentbeszéde kezdetén kifejezte örömét, hogy Isten ma is megszólít fiatalembereket a vele való közreműködésre, szolgálatra. A főpásztor – Szent Ágoston kapcsán – a szeretet két dimenziójáról tanított. Az egyik az önszeretet, amely eltávolítja az embert Istentől, a másik pedig az istenszeretet, amely a saját önzőségünkről való lemondás, önátadás által valósulhat meg. Csak az lehet igazán boldog, aki ezzel a szeretettel, teljes önátadással és lemondással fordul Isten felé.

Márk evangéliumából hallhattuk, hogy nem a tanítványok választották Jézust mesterüknek, hanem ő maga, a Mester választott ki tanítványokat arra, hogy apostolai legyenek. Ilyen a papi hivatás is, hiszen a papságra senki sem jogosult, nem az egyén választja, hanem Krisztus ad meghívást – hangsúlyozta a főpásztor. A meghívott feladata elfogadni Isten akaratát, a kiválasztottságot, és örömmel állni az Úr szolgálatába. Jézus nevében csak azok szolgálhatnak, akiket ő kiválaszt. A meghívottakat a szemináriumokban felkészítik arra, hogy alkalmasak legyenek a papi hivatásra, amely többek között azt jelenti, hogy a pap életével Istent szolgálja, megfeledkezve önmagáról Krisztushoz tartozónak érzi magát.

Kiemelt jelentősége van egy pap életében annak, hogy vágyakozik-e Isten után. Istenről a hivatásteljesítés során soha nem szabad megfeledkezni, hiszen az a hivatás szertefoszlásához vezethet. Szükség van a bensőséges imádságra, a gyónásra, az elmélkedésre és a folytonos megújulásra az imádság által.

Idén az Új evangelizáció éve van, ennek kapcsán a főpásztor arra buzdította a szentelendőket, hogy ne csak most, a tematikus év jegyében, hanem egész papi pályájuk alatt törekedjenek megszólítani és visszahívni az Istentől eltávolodott embereket.

A szentelési szertartás az evangélium után kezdődött, amikor név szerint szólították azokat, akik a diakonátus, illetve az áldozópapság szentségében szeretnének részesülni. Ezt követte a szentelendők ígérete, amelyben vállalták a szenteléssel járó kötelezettségeket, hogy hirdetik az evangéliumot, megtartják a cölibátust, imádkozzák a szent zsolozsmát, bemutatják a legszentebb áldozatot és engedelmességet fogadnak a mindenkori megyéspüspöknek.

A szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódott. A jelöltek leborultak a földre, míg a jelenlévő papok és hívek letérdelve a szentek közbenjárását kérték. A földre borulás a teljes megsemmisülést és azt szimbolizálja, hogy életüket teljes mértékben Isten akaratának rendelik alá. Ezután a szentséget kiszolgáltató püspök mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést. A püspök kézrátétele után a jelenlévő papok is az újmisések fejére tették kezüket, kifejezve ezzel, hogy befogadják őket az egyházmegye papjai közé – írja a szentelésről Csuti-Mátyás Zsófia.

A szombathelyi pap- és diakónusszentelésről további képek az egyházmegye honlapján találhatóak.

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír