Pásztor-advent a Hortobágyon

Advent második vasárnapja előtti szombat, december 3-a kuriózumokat rejtett a Hortobágyra látogatók számára. A  Pásztor-advent  mozzanataiban a hortobágyi pásztorkodásra jellemző évszázados hagyomány volt fellelhető. Európában a mai napig a legeltetés, az állattartás kiemelt helyszíne ez a vidék. A hortobágyi világ azon értékeink egyike, amely megkülönböztet bennünket más nemzettől, más kultúrától. Megőrzése magyarságunk fennmaradása érdekében kiemelkedően fontos.

Az egésznapos adventi programsorozat a „behajtás ünnepével” kezdődött. Mintegy 3000 állatot, Hortobágyon honos szürkemarhát, racka juhot, mangalicát, birkát hajtottak be az istállókba a Kilenclyukú hídon át, ezzel jelezve a hideg beálltát. A behajtást 50 pásztor végezte, majd a pásztorok számot adtak a tavaszi kihajtás óta elhullott állatokról, és gyékényből font koszorút dobtak emlékükre a Hortobágy folyóba. A hagyományhoz hozzátartozó jó magyaros ebéd – a szürkemarhapörkölt bográcsban, a nyárson sült mangalica – sem maradt el, de a jókedvmutató pásztortánc sem.

Az adventi nap estéjén a pásztorok a Hortobágyon épülő „Jó pásztor” titulusú ökumenikus templom előtt gyülekeztek. A táj jellegzetességére utaló „vasaló” – hortobágyi pásztorépítmény – alakú templom előtt kialakított élő betlehem mellett a hortobágyi Petőfi Sándor általános iskola bábcsoportjának műsora és Pankotai József plébános fogadta a pásztorokat és a falu lakóit, ahol a legöregebb pásztor meggyújtotta az adventi koszorú második gyertyáját.

A plébános gondolataiban utalt a pusztára, ahol a természet ezer arcából olvasni tanuló, puritán környezetben élő pásztor, könnyebben rátalál az Istenre. Mert amikor elfogynak a gondolatok, nincs más csak a puszta csöndje, s benne az Isten. A kis Jézus első hódolói a pusztában élő nyájukat őrző pásztorok voltak, akiknek Jézus először mutatta meg istenségét. A pásztorok hálája, köszönete többet jelent, mert a kis Jézus születése a pusztában egyben azt is mutatja a pásztoroknak, hogy már nincsenek egyedül.

A pásztorkodás fontos jelképei az őrtűz – pásztortűz – és a kisbojtár, aki pásztorrá válik az öreg pásztorok által. Ezt a folytonosságot fejezték ki azzal a mozzanattal, amikor az adventi koszurú lángjáról az idősebb pásztor átadta a kisbojtárnak a tüzet majd fáklyás menetben a többi pásztorral együtt vonultak a Kilenclyukú hídhoz, ahol közösen meggyújtották az őrtüzet. A tűz körüli éneklésnél felhangzott a „Csordapásztorok midőn Betlehemben…”, de előkerült az „Amott legel, amott legel…” pásztorének is…, és a kisbojtárok figyeltek, tanultak, és megérezték, milyen titkot rejt még a puszta.

Aki ott volt a pusztában, varázslatos éjszakát élt meg az őrtűz körül, ahol az elfogyott nóta után nem maradt más, csak a puszta csöndje, és benne az a béke, amire oly nehezen talál rá a mai ember.

Kovács Ágnes/MK