Pauler Ákos katolikus filozófusról tartottak emlékkonferenciát

Pauler Ákos katolikus filozófus életművéről szerveztek tudományos konferenciát április 12-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Pauler a rendezők szerint a XX. század egyik meghatározó jelentőségű filozófiai rendszerét alkotta meg.

A konferencián szóba került többek közt Pauler Ákos istentana, értékelmélete, etikája, művészetfilozófiája, vallásfilozófiája is. Az előadók közt szerepelt Bolberitz Pál teológus, Kuminetz Géza kánonjogász, a Központi Szeminárium rektora, Somos Róbert, a pécsi egyetem filozófia professzora, Pauler legavatottabb kutatója, Frenyó Zoltán filozófia professzor, Turgonyi Zoltán etika professzor és Frivaldszky János jogfilozófus. 

Frenyó Zoltán filozófia professzor, a konferencia főszervezője a Magyar Kurírnak elmondta: Pauler a három jelentős, de elfeledett magyar filozófus egyike, a másik kettő Böhm Károly és Brandenstein Béla. Paulerről a második világháború után nem nagyon lehetett hallani, akik foglalkoztak vele, azok is nagyon kritikusan viszonyultak hozzá. Halálának nyolcvanadik évfordulóján a konferencia célja Pauler filozófiai örökségének újrafelfedezése, hogy a gondolkodó elnyerje méltó helyét a magyar gondolkodók sorában.

Pauler Ákos fő műve, a Bevezetés a filozófiába viszonylag friss kiadásban elérhető, viszont van rengeteg kiadatlan kötetbe rendezendő tanulmánya. A konferencia előadásait a tervek szerint kötetbe rendezve kiadják.

Pauler Ákos (Budapest, 1876. – Budapest, 1933.) a Wikipédia szerint „komoly hagyományokra visszatekintő tudós-politikus család leszármazottjaként, budapesti doktorátust követően két esztendőt lipcsei és párizsi tanulmányúton tölt, majd rövid pozsonyi és kolozsvári kitérő után a budapesti egyetem rendes professzora, akadémikus, a Filozófiai Társaság elnöke lesz. A két háború közti hivatalos-intézményes filozófiai tudományosság leginkább pozicionált alakjává válik.

Munkássága a kontinentális filozófia korszakbeli átalakulásait követi: a metafizikai határozatlanságokat fölmutató, rövid kezdeti szakasz után a pozitivizmustól a pozitivizmus és a kantianizmus egyeztetésének kísérletén, majd a kantianizmuson keresztül a logikai platonizmusig ível, hogy azután a teista metafizikához érkezzék meg.

Egyfajta <radikalizált platonizmusként> jellemezhető, reprezentatív bölcselete az <osztrák filozófia> – Bolzanótól Brentanón át Husserlig húzódó – hagyományában helyezhető el: a filozófia valamennyi diszciplínájának legfölsőbb szempontjait kijelölő objektív, tiszta logikája a relativizmus veszélyét hordozó szubjektivizmustól és antropologizmustól megszabadított bölcselet.”

A konferencia teljes programját eseménynaptárunkban tekintheti meg.

SzG/Magyar Kurír