A péteri szolgálat a harmadik évezred küszöbén

Öt előadás, a hozzájuk fűzött korreferátumok, valamint az előadók részvételével zajló pódiumdiszkussziók adták a tanácskozás érdemi részét. Ehhez azonban szervesen társult még a péntek reggeli ökumenikus istentisztelet a piarista kápolnában, valamint Bíró László püspök és Ittzés János evangélikus püspök megnyitója, illetve az esemény zárásaként Varga Lajos váci segédpüspök és Márkus Mihály református püspök beszéde.

Az első előadó Kocsis Imre, az Apor Vilmos Katolikus Fősikola tanára volt. Elsősorban az evangéliumok és az újszövetségi levelek szövegei alapján igyekezett pontos képet rajzolni Péter apostolról. Az apostoli kollégium vezetőjének helyét és szerepét főképpen a reformáció óta vizsgálták és vizsgálják nagy gonddal a teológusok, jóllehet a péteri primátus kérdése már a keleti és a nyugati Egyház szembenállásának is fontos kérdése volt. Kocsis Imre Péter és Pál apostol vitáit vette alapul, mint a péteri főség első próbakövét, ám a hagiográfiákban kulcsokkal megjelenő vezető képe már az ószövetségben is fellelhető, ahol Dávidnál Elijakim a kulcsokkal rendelkező gondnok a hivatal élén. A kanonizáció utáni iratok is érdekesek lehetnek arra vonatkozóan, hogy mit is jelentett Péter vezető szerepe az első keresztények számára, mivel elsősorban Péter halála után kristályosodott ki igazán az ő primátusának hirdetése.

A korreferátumot tartó Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora rávilágított arra, hogy a korai nagy reformátorok miért és milyen kérdésekben vitatták Péter utódainak joghatóságát. A kor reneszánsz pápáiban csalódtak, így vetítették vissza kételyeiket a hierarchikus rend csúcsán álló Péterre is, nem vitatva azt, hogy ő az egyetemes Egyház egységének szimbóluma. Délután Baán István, a Miskolci Egyetem tanára beszélt Róma püspökének első évezredbeli primátusáról, a péteri tekintély megerősödéséről, azaz a pápaság megszilárdulásáról a hierarchia élén. Korreferátumot ezúttal Bugár István, a hazai patrisztika neves képviselője mondott.

A második nap jórészt a külföldi előadóké volt. A történeti áttekintés Hermann Joseph Pottmeyer előadásában a XIX. század végével folytatódott, melyet az I. Vatikáni Zsinat nyitott meg, s az elszigeteltségben élő pápák korától egészen XVI. Benedekig folytatta a sort, elemezve, mit is jelentett Péter primátusának kérdése számukra, illetve az Egyház számára.

Kránitz Mihály a PPKE professzora tartott mindehhez korreferátumot. Végigmenve a Comunio Sanctorum hat pontján – úgy is, mint a MKPK Ökumenikus Bizottságának tagja – azt világította meg, mik azok a sarkalatos tételek, amelyek még a különféle nem római katolikus felekezetek számára is elfogadhatóak, s ilyen módon a péteri hatalom kérdéséről folytatott vitában megoldást jelenthetnek. Különösen is érdekes volt, hogy az evangélikus értelmezés számára a pápaság nem jelent gondot, de a fontosabb hitbeli kérdések megoldásában a kollegiális döntéshozatalt tartják célravezetőbbnek. A nagy kérdés az, hogy az „egyetemes szolgálat megfelel-e a péteri szolgálatnak”. Végül Gunther Wenz, müncheni teológus a kérdés evangélikus megközelítését adta „Az egyetemes egyház egységének szolgálata. Péteri hivatal a 3. évezredben" című előadásában, s ehhez Reuss András tartott korreferátumot.

Utoljára a keleti ortodox egyház képviseletében Basilios Pseftongàs „Róma püspökének primátusa ortodox keresztény szemmel" címmel tartott előadást, melyhez Nacsinák Gergely tartott korreferátumot.

Matykó Károly/Magyar Kurír

Kép: www.goarch.org