A világ egyre aggasztóbb és fájdalmasabb időszakot él át és ebben a helyzetben szüksége van egy olyan Egyházra, amelyet Krisztus ölel át.
Sajnálatos módon néhányak bűne miatt a papság megaláztatást szenved el a világ előtt – olvasható Piacenza bíboros levelében, aki emlékeztet Boldog II. János Pál pápa 2002-ben mondott szavaira az akkori pedofília botrány kapcsán. „Mi papok – mondta – mélyen megrendültünk társaink bűneitől, akik elárulták a papszenteléskor kapott kegyelmet, és akik mindannyiunkra a gyanú árnyékát vetették.” Piacenza bíboros levelében arra ösztönzi a papságot, hogy nézzen szembe az elterjedt hírek súlyos következményeivel és még inkább figyeljen II. János Pál szavaira.
A Papi Kongregáció prefektusa levelében kitér a megbánás és megbocsátás kérdésére, amelyek segítségével mindig megnyílik a lehetőség az újrakezdésre. A világ sajnos korunk legsúlyosabb drámáját, az ateizmust éli meg, amely azért alakult ki, mert az emberek megfeledkeztek a Szentháromság Kinyilatkoztatásának szépségéről. Elsősorban a papok azok, akik mindennapos szolgálatukkal vissza tudják vezetni a világot a szeretetközösségre, ugyanis a hívek csakis ezáltal tudják valóban felfedezni Isten Fiának Arcát és az ő ma is időszerű mivoltát.
Piacenza bíboros szerint a papok számára így válik lehetővé, hogy a ma emberének újból megmutassák: mit is jelent az emberi méltóság, mi az emberi kapcsolatok és a társadalmi élet értelme, végül pedig a teremtés valódi lényege. Az új evangelizáció semmilyen formája nem tud megvalósulni akkor, ha a keresztények nem tudják lenyűgözni és meghatni a világot Isten Szeretetének hirdetésével. Ez az üzenet pedig nem más, mint „hinni az egy Istenben, aki Szeretet”. Ahhoz, hogy az Egyház el tudja látni ezt a feladatot, a Krisztus által adott egységre van szüksége, amelyet nem bonthat meg soha. Szüksége van szentekre, olyan szentéletű papokra, akik Jézus szívében lakoznak és Isten boldog tanúságtevőivé válnak.
A papoknak tehát ahhoz, hogy az egyházat és a világot szolgálni tudják, szenteknek kell lenniük – hangsúlyozza Piacenza bíboros levelében, amelyet a következő gondolatokkal zár: „Mi, papok nem szentelődhetünk meg anélkül, hogy ne munkálkodnánk embertársaink életszentségéért; és nem tudunk testvéreink életszentségéért tevékenykedni mindaddig, amíg nem tettünk meg mindent saját magunk megszentelődéséért” – olvasható a Papi Kongregáció által közzétett levélben, amelyet Mauro Piacenza bíboros, a dikasztérium prefektusa látott el kézjegyével.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír