A piarista rend Magyarországon

A Bölcsészettudományi Kar Stephaneum épületének két előadótermében 14 szekcióülést tartottak, melyek keretében 47 előadást hallgathattak végig az érdeklődők. A szakmai munka mellett az első nap végén az egyetem Boldog Özséb színtársulata bemutatott egy 1772-ben, Benyák Bernát által írt piarista iskoladrámát is „A megszégyenült irigység, azaz Salamon magyar király” címmel.

Az első napi plenáris ülést Nagy László dékán, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és Urbán József piarista tartományfőnök nyitotta meg a Kornis Gyula piarista tanárról elnevezett teremben, ezután pedig felolvasták Severino Giner Guerri SchP Kalazanci Szent József életútját ismertető írását.

Az első szekcióban a piaristák irodalmi-prédikátori tevékenységéről ejtettek szót az előadók. Érdekes volt a későbbi harmadik szekciót vezető Kilián István értekezése a piarista képversekről, főleg a XX. századi világirodalmat jól ismerők számára. A második szekció a minden rend számára mozgalmas XVII-XVIII. századdal foglalkozott. Mint azt Jakab Réka történész-levéltáros, aki „Padányi Bíró Márton és a piaristák viszonya (a rend megtelepedése Veszprémben)” címmel adott elő, előadása kapcsán a Magyar Kurírnak elmondta: az egykor a reformátusok tulajdonában állt paplak és iskola, amelyet 1711–12 fordulóján első veszprémi székházukként a piaristák birtokoltak, már nem található meg, helyén ma a megyei bíróság épülete áll. Padányi püspök viszonya sajátos volt a piaristákhoz. A veszprémi vár arculatát építkezéseivel jelentősen befolyásoló egyházi vezető igen céltudatos volt, s a környék rekatolizációja céljából engedélyezte a piaristák letelepedését a városban. A püspök sok vitát folytatott az egyes telkek, épületek birtoklása ügyében, szigorú számadást követelt meg a piaristáktól is. (Talán ez indíthatta arra a kései tanár-utódokat, hogy a XIX. század végétől kezdve – miként azt a 6. szekcióban előadó Jelenits István elmondta – még könyvelést is tanítsanak a rend gimnáziumaiban.) A rend kivette részét a pasztorációból is, hiszen a veszprémi plébániát is adminisztrálták 1745-től 1752-ig, s erre a jogot Padányi adta és vette is el, miután teológiai vitában alul maradt Nemcsényi házfőnökkel szemben, mint arról a rend Historia Domusa tanúskodik.

A délutáni ülések sorában érdekes volt a harmadik, amely a piarista iskolai színjátszás történetét elevenítette fel, s amelyhez jó illusztrációt szolgáltatott az esti színielőadás. Külön tárgyalták a XVII-XVIII. században igen népszerű irodalmi műnem drámai, illetve komédiai jellegű darabjait. Eközben a Pázmány teremben a piarista történetírásból kaphattak ízelítőt az érdeklődők, Legeza László előadása pedig képekben is bemutatta a Kárpát-medence piarista építményeit.

A nap két záró szekciójában egyfelől a rend tanárainak irodalomtörténeti munkásságát elemezték a kutatók (mint például Bárczi Zsófia Sík Sándorról tartott előadása), másfelől a piarista iskolaügy alakulását követhették nyomon a hallgatók a XIX. század közepétől a XX. század elejéig. Ezen tartott előadást Jelenits István szerzetes tanár is, aki a Magyar Kurír kérdésére elmondta: a századfordulós rendi évkönyvek tanulmányozása a mai rendi emlékezet számára is fontos lehet, hiszen többségüknek még lehetett emléke az elmúlt évszázadból, de az ezt megelőzőről természetszerűleg nem. A kiegyezés utáni magyarországi átalakulás nem hagyta érintetlenül a piaristák gondolkodását sem, ami az oktatást illeti. Ebben a korban jelenik meg hangsúlyosan a magyar oktatásban a szekularizáció, az állami iskolák versengése az egyháziakkal. A század második felére felerősödő pozitivista tudományszemlélet nem érte felkészületlenül a piarista tanárokat, hiszen már az alapító, a Galileivel barátságban lévő Kalazanci Szent József is egy, a természettudományt hangsúlyosan is művelő-oktató iskolarendet alkotott meg a szegény gyermekek számára, akiknek ezek a tudományok adták meg a felemelkedés lehetőségét. A korszerű műveltség segítette hozzá a gimnáziumból kikerülő fiatalokat ahhoz, hogy könnyen elhelyezkedhessenek a társadalmilag jobban jegyzett munkahelyeken: sokan térképészek, építészek mellett műszaki rajzolók, könyvelők és ehhez hasonlók lettek. Érdekességként említette meg Jelenits István, hogy az eötvösi oktatási reformok szellemében a rendi gimnáziumokban igen hamar megjelent a rajztanítás, valamint a testnevelés és a művészeti oktatás. A képek és szobrok szemléltetésére reprodukciókat készítettek a szaktanárok a szertár számára. 1917-ben nyitotta meg kapuit a ma is látható belvárosi piarista épület, mely szigorú, klasszicista homlokzatával kivált a környék hivalkodó épületei közül. Ebben a nagy épületben foglalt helyet a piarista rendház, paplakok, kápolna, s iskolájába nemcsak katolikusok, hanem a nyitottság szellemében más felekezetű diákok is nagy számban járhattak.

Mintha csak Jelenits István előadásához kapcsolódott volna ifj. Bertényi Iván, aki a második nap első szekcióülésén azt vizsgálta, hogy dualizmus korában milyen társadalmi csoportok adták a kegyesrendiek elitiskolának számító intézményeibe gyermekeiket. A Pázmány teremben ezalatt Tóth Áron a XVIII. századi piarista építészet-oktatásról beszélt. Késő délelőtt a Kornis Gyula előadóterem a külföldi kutatóké volt: Marián Cizmár, Ladislav Kacic és Václav Bartusek történeti kutatásaival ismerkedhettek meg az érdeklődők. A 10. szekcióban érdekes volt nyomon követni a Krúdy regényekből jól ismert Podolín egyik piarista diákjának illusztrált történelemjegyzete alapján a XVIII. századi piarista történelemoktatás hangsúlyait Kerny Terézia kutatásai fényében. Az ebédszünet után két szekcióban is foglalkoztak Lénárd Ödön pályájával és az '50-es években hírhedté vált Actio Catholica-perrel. A délutáni könyvbemutatót követően az utolsó ülésen a XX. századnak a piaristák számára is viharos második felének bemutatása zajlott. Vizkelety András egy öregdiák szemével láttatta a tatai gimnázium államosítás előtti utolsó éveit, Görbe László szerzetes tanár pedig a Piarista Diákszövetség alakulásáról és újraszerveződéséről adott érzékletes képet. A kétnapos konferenciát Fodor György, a PPKE rektora zárta plenáris ülés keretében.

Matykó Károly/Magyar Kurír