Pilinszky János a nagyböjtről

2016. március 7. hétfő 10:50

Pilinszky János nagyböjti gondolatai 1969. március 9-én jelentek meg az Új Emberben.

A nagyböjt időszaka mit jelent ma, mire kötelezi a mai hívőt, a mai embert? Az egyház látszólag sokat engedett szigorából, de vajon milyen mélyebb megfontolás alapján?

Könnyített tiltásain, de nem összeszedettségünk kárára. Amennyiben enyhített föltételein, oly mértékben igényli, hogy minél teljesebb figyelmet szenteljünk a lényegnek, nevezetesen a liturgiában megjelenített szenvedéstörténetnek. A modern világ többek közt két rendkívül fontos dolog jelentését mosta el bennünk. Az egyik a bűné, a másik a vezeklésé.

A lélekelemzés betegségre változtatta a bűn nevét, amitől azonban a bűn továbbra is köztünk maradt. Legfeljebb zavarosabban nézünk vele szembe azóta, s a bűnös kevésbé érti, miért büntetik „betegségéért”?

De talán még kétségesebb vállalkozás volt fölszámolni a vezeklés fogalmát, szükségét, elemi szerepét az ember életében. Esendő lények vagyunk, s igazában nem az tesz jót velünk, aki szép nevet ad annak, ami továbbra is ott pusztít bennünk és közöttünk, hanem az, aki segítséget kínál gyarlóságunk fölmérésére, bevallására és jóvátételére.

A legtöbb bűn azonban – egyedül talán az anyagi megkárosítás kivételével – jóvátehetetlen. Márpedig a bűnös – s ki ne volna bűnös? – mindaddig, amíg tökéletesen hozzá nem idomult bűnéhez, szabadulni kíván tőle, jóvá akarja tenni. De hogyan, ha egyszer a legtöbb bűn következményében visszavonhatatlan? Akit megrontottunk, hogy csak a legszemléletesebb példát említsük, attól bocsánatot kérhetünk ugyan, de miként adhatnánk vissza ártatlanságát?

Erre a „jóvátehetetlen bűnre” egyedül a vallásos értelemben vett vezeklés kínál valódi, súlyában és erejében megfelelő panaceát. Mivel egyedül Istenben tehetjük jóvá a megváltoztathatatlant, egyedül az örökkévalóság és létünk örök szintjén mindazt a hibát, mit az idő visszafordíthatatlan síkján elkövettünk.

A nagyböjti könnyítések semmi esetre se érinthetik hát a vezeklés lehetőségének, mélységes és kivételes alkalmának „elmosását”, súlytalanítását. Ellenkezőleg: a szokássá szürkült közös gyakorlatok helyett a vezeklés egyéni átélésére, feltárására, realizálására sürget az egyház, liturgiájának teljes gazdagságával oly lehetőséget rejt már, homályosan – de annál mélyebb és valódibb éhséggel szívében.

A Megváltó ugyanis azzal, hogy a legfőbb közvetítő Isten és ember, ember és ember között – oly abszolút értéket jelent, mely mindenkor behelyettesíthető minden relációnkba, s mindenekelőtt jóvátehetetlen viszonylatainkba. Ez a megváltás egyik legmélyebb értelme. Jézus azért jött, hogy jóvátegye azt, ami az időben végleg elveszett; ezért adta kezünkre magát. Vegyük észre, hogy azóta se hagyott el bennünket, s épp ott a legkevésbé, ahol szükségünk a legnyomasztóbb: a jóvátehetetlen jóvátételében.

Új Ember, 1969. március 9.


Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Címkék: nagyböjt
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
elhunyt-tempfli-jozsef-nyugalmazott-nagyvaradi-puspok-2016
Elhunyt Tempfli József nyugalmazott nagyváradi püspök

A nagyváradi megyéspüspök és a nagyváradi székeskáptalan, valamint az egyházmegye papsága szomorú szívvel tudatja, hogy Tempfli József nyugalmazott nagyváradi római katolikus megyéspüspök életének 86., papságának 54., püspökségének 27. évében hosszú betegség után, május 25-én elhunyt.

11:43
az-irgalmassag-nepi-kulturaban-valo-megjeleneserol-tartott-eloadast-barna-gabor
Az irgalmasság népi kultúrában való megjelenéséről tartott előadást Barna Gábor

Barna Gábor néprajzkutató, a Szent István Akadémia főtitkára „Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei a népi-paraszti kultúrában” címmel tartott előadást a budapest-józsefvárosi Szent József-templomban május 23-án.

11:35