Pünkösd az ikonfestészetben

Az első ábrázolások Szíriából és Palesztina területéről maradtak ránk, képszerkezetük megegyezett a Mennybemenetel kompozíciójával: a távozó Krisztus helyén a Szentlélek tüzes lángja száll le a Mária körül álló apostolokra.
Ahogy a Pünkösd ünnepének, mint az Egyház születésnapjának a jelentése letisztult, megváltozott a képi ábrázolás is. A modell a mester körül ülő bölcsek csoportjának kompozíciója lett. Ez kifejezi a Mária köré egybegyűlt apostoli testület tagjainak egyenlőségét, közösségét.
Ezt a modellt vette át mind a keleti, mind a nyugati egyház a székesegyházak belső elrendezésében: a papság félkör alakú „szünthronon” ült a püspök körül, aki a központi helyet foglalta el.

A Szentlélek
A pünkösdi ikon legfontosabb, mégis visszafogott alakja a Szentlélek, aki az isteni transzcendenciát jelképező felső sötét félkörből szétáradó sugarak formájában jelenik meg.
A sugarak száma megegyezik az ikonon ábrázolt személyek számával: a Szentlélek „mindegyikükre” leszállt (ApCsel 2,3); hiszen ajándéka személyes, minden egyes tanítvány személyesen kapja. Sugarai beragyogják és átváltoztatják az egész valóságot, Isten bölcsességében részesítik az embert. A lángnyelvek Isten nyelvét jelképezik: a tanítvány, akire leszáll, Isten szavát fogja hirdetni.

A tanítványok
A félkörben elhelyezkedő tanítványok közt középen leggyakrabban ott találjuk Mária alakját, az Anyaszentegyház kifejezőjét: imádkozik, s a Szentlélek templomaként, a Szentháromság jegyeseként szemléli a valóságot. Felemelt, kitárt karjai alázatos, befogadó magatartását jelzik, ahogy az isteni megjelenést fogadja.
Az apostolok félkörben helyezkednek el, ami Krisztus titokzatos Testének, az Egyháznak az egységét jelképezi. Ott találjuk közöttük Mária jobb oldalán Szent Pált is: az ikon ugyanis nem a történelmi pillanatot ábrázolja, hanem Isten idejébe enged bepillantani. Azt jelzi, hogy az Egyház a Szentlélek kiáradásával elkezdi hirdetni Isten igéjét, aminek Pál is tevékeny résztvevője. Az evangélisták könyvet tartanak a kezükben, a többi apostol közül néhányan pedig a Krisztustól kapott tanítói tekintélyt jelképező tekercset.
A háttérben látható építészeti motívumok az emeleti teremre utalnak, az utolsó vacsora termére, ahol a tanítványok Jézus mennybemenetele után összegyűltek, s amely Pünkösdkor kitárul a világ felé.

A világ
Az apostolok, a most születő Egyház vonala mintegy körülölel az ikon előterében egy sötét mezőt, amelyből egy koronás öregember alakja lép elő: ő a Kozmosz, aki a bűn sötétségében járó világot személyesíti meg (vö. Iz 9,1). Kezében fehér kendőt tart, annak jeléül, hogy a Lélek ajándékait fogadja. A kendőben tizenkét tekercs: az apostolok tanítása, akik az egész világra elvitték Krisztus evangéliumát.

Más ikonokon a sötét ívből a világ népeit jelképező férfiakat látunk előlépni a világosságra. Alakjuk, ahogy Kozmosz kendője is, körré egészíti ki az apostolok félkörét. A Krisztus-hívők közössége és egysége mutatkozik meg a Szentlélek kiáradását várók figyelmében és szemlélődésében.

Pünkösd ikonja az ígéret teljesülését ábrázolja: Krisztus kiárasztotta Szentlelkét az apostolokra, akik elindulnak, hogy tanítsák a népeket, és megkereszteljék őket a Szentháromság nevében. A Szentlélek egybegyűjti és erővel tölti el Krisztus Testét, az Egyházat.


Források:
Lakatos László: Ünnepi könyv a bizánci egyház liturgikus évéhez. Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek, Máriapócs, 1991; Lev Gillet: Az ortodox lelkiség, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1999.
www.cmv.it; magyarorthodoxia.org; www.ateliersaintandre.net