
A balinkai Tölgyes Tábor festői szépségű tájon, a Gaja patak mentén található, a Bakony lábánál. Különösen alkalmas hely arra, hogy a gyerekek, felnőttek, hátuk mögött hagyva a hétköznapokat, élményekben feltöltődjenek, lelkiekben gazdagodjanak. Pünkösdhétfőn itt került sor a Székesfehérvári Püspökség első egyházmegyei lelkinapjára.
Az egész napos rendezvény fő témája az Eucharisztia Évéhez kapcsolódott, amelynek programját a főpásztor tavaly októberben hirdette meg, kérve az egyházközségeket tartsanak szentórákat és elmélkedéseket az Oltáriszentségről.
Ennek fényében állították össze a rendezvény szervezői – Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató és a Pasztorális Tanács ifjúsági, kateketikai és családcsoportjának a felelősei – a gazdag programot. A lelki elmélyülésre, épülésre, szellemi kikapcsolódásra tervezett napból nem hiányoztak a fiataloknak szóló sportolási lehetőségek és a kisgyermekeknek tervezett játszóházak sem.
A délelőtt folyamán a felnőttek a főpásztor elmélkedését hallhatták az Eucharisztiáról, az Egyház születésének kezdetéről, a megújulásról, amelyre a mai napon is hív bennünket a Lélek. Spányi Antal beszélt a papi feladatokról, a hívők feladatairól – kiemelve azt, hogy csak közösen léphetünk előre. „Be kell fogadnunk a Szentlelket, hogy eljussunk az imádság valódi megélésére, a tanúságtevő keresztény életre, a teljes igazság megismerésére, a közösség szolgálatára, a sajátos karizmák felismerésére és megélésére” – tette hozzá.
A főpásztor kiemelte beszédében, hogy mindenütt ugyanaz a Jézus Krisztus gyűjti egybe követőit, aki megígérte és elküldte tanítványainak a Szentlelket. Fel akarja építeni a közösséget, titokzatos testét, az egyházát. Velünk és bennünk szeretné egyre hitelesebben, gyümölcsözőbben megvalósítani a közösséget, hogy mindnyájan felismerjük, felelősek vagyunk egymásért, és ez a kapcsolatunk Istentől ered, Isten ajándéka. A közösséget megélni annyit jelent: ledönteni a korlátokat, és befogadni a különbözőséget. A hétköznapokban pedig azt jelenti: minden embert szeretni, egymással szorosan összetartozni, és együtt megélni küldetésünket.
Az egyházmegye egész területéről érkező családosoknak bemutatkoztak az egyes egyházközségekben jól működő családcsoportok, az egyházmegye területén is megtalálható Schönstatt Családmozgalom, a Házas Hétvége, a MÉCS és a Fokoláre Mozgalom.
A fiatalok megismerkedhettek az Antióchia közösséggel, a Cserkészettel, a kölni zarándoklat lelkiségével és nem utolsó sorban egyházmegyénk kispapjainak közösségével. A nap során mozgalmak, kisközösségek is mutatkoztak be a tábor területén álló turistaházaknál. Természetesen lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre, egymással való találkozásra is.
A lelkinapon a gyerekeket külön program várta. A délelőtti, csak gyerekeknek szóló szentségimádás után a kézműves foglalkozásokat székesfehérvári szülők vezették. Az egyházmegye összes óvodájából, iskolájából érkeztek pedagógusok, hogy a gyerekeknek játszóházat biztosítsanak, amíg a szülők részt vehettek a lelki programokon. Hatalmas sportpályák álltak rendelkezésre a mozgásra vágyó fiatalok számára. A sportvetélkedőket a cserkészek irányították.
A nap lelkületéhez kapcsolódva a tábor területén egész napos szentségimádásra, gyónásra volt lehetőség. Délután közös szentségimádásra hívták a fiatalokat és felnőtteket.
A lelkinap végén Spányi Antal megyés püspök, az egyházmegye jelenlévő papjaival celebrált szentmisét, amelyen a csepeli Jézus Szíve plébánia fiataljai szolgáltak énekekkel, zenével.
„Szeresd, aki melletted van, és dobj egy kavicsot!” – Ezzel a mottóval indult a nap, amelynek végén egy teli hatalmas teli tál kavics mutatta: a mintegy ezerháromszáz fős találkozót valóban a szeretetből fakadó tettek vezérelték.
Bertáné Pintér Katalin/Magyar Kurír
A szervezők által megfogalmazott, a napot bevezető gondolatokból idézünk:
Ez a nap különösen alkalmas arra, hogy Isten szeretete közösséget hozzon létre, mint az újszövetségi idők első pünkösdjén: „Amikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen.” /ApCsel 2,1/
Isten meghív, nevünkön nevez, és a másik emberhez küld. Azt akarja, hogy az ember ezt a személyes hivatást a kapcsolataiban valósítsa meg. Valahogy úgy, mint az egyház születésekor: „Felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére. Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.” /ApCsel 1,13-14/
Ma ennek a közösségnek megteremtését a plébánia hordozza, amint azt II. János Pál pápa Christifideles Laici (Világi hívőkről) megnyilatkozásában írta: A plébánia ugyanis, bármilyen szegény is legyen személyekben és eszközökben, sőt néha hatalmas területen szétszórtan létezik, vagy a mostani idők kaotikus és túlnépesedett városaiban nehezen található meg, a plébánia elsősorban nem struktúra, terület vagy épület: hanem inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, családi, testvéri és befogadó ház, a keresztény hívők közössége.(26)
A Szentlélek irányításával, Krisztusra építve lehet szeretetközösségként megélni az egyház közösségét, a pünkösdi egység örömét és a megértés biztonságát.