A reneszánsz egyházi művészetről a műemléki világnapon

Hazai – 2008. április 21., hétfő | 8:37

A műemléki világnap alkalmából a MTA, az ICOMOS, valamint a kulturális tárca rendezett egynapos konferenciát és dijátadó ünnepséget „A létező reneszánsz" címmel a Budai Várban április 18-án. Díjat kapott többek között Pálos Frigyes perjel, őrkanonok is.

A Reneszánsz évéhez kapcsolódó eseményen Mezős Tamás méltatta az 550 évvel ezelőtt trónra lépett Mátyás király érdemeit, melyeket a reneszánsz művészet magyarországi meghonosításában szerzett. Mátyás halála után a mohácsi tragédiáig számos további reneszánsz érték született, mint például Lázói János gyulafehérvári kápolnája, vagy az esztergomi Bakócz-kápolna.

Mannherz Károly szakállamtitkár köszöntője után sor került az örökségvédelemben jelentőset alkotó szakemberek jutalmazására. Forster-díjat kapott többek között Langi József restaurátor, aki a magyar területeken található Szent László ábrázolások kutatója. A világi szakemberek mellett több egyházi személyiséget is kitüntettek értékmentő tevékenységükért. Így Forster Gyula emlékérmet kapott Pálos Frigyes perjel, őrkanonok, aki a pereskei bencés apátság templomának megőrzésében játszott jelentős szerepet, illetve végzett művészettörténészként a váci egyházmegye egyházi gyűjteményét vezeti. Ugyancsak Forster-emlékérmet kapott Erdélyi Géza református püspök és Bodor Botond, dél-erdélyi református lelkész.

A díjátadó után neves szakemberek a magyar reneszánszhoz kapcsolódó témákban tartottak előadásokat. Az első előadó Marosi Ernő, az MTA alelnöke volt. A magyar reneszánsz egyházi építészetének legszebb darabjáról, az esztergomi Bakócz-kápolnáról szólva érintette a művészetörténet ezzel kapcsolatos legnagyobb kérdését: a kápolna architektúrájának, oltárának és szobrainak egységét. Kétséget kizáróan igen színvonalas, itáliai műhelyhez közhető alkotások ezek, de magyar vonatkozásaik is vannak, mint péládul az alapanyagul szolgáló márvány, illetve a későbbi hozzátoldások. Az 502 évvel ezelőtt épült, centrális terű kápolna kialakításáról 1519-ig vannak megbízható írásos források hazai viszonylatban. Említést tesz azonban a valószínű alkotóról Giorgio Vasari, a reneszánsz korának legnagyobb művész-életrajzírója is. A kápolna későbbi sorsába belszólt a török kor: az esztergomi pasa durván átalakítota imahely céljára. Később Rudnai Sándor prímás módosította jelentősen az épület képét, mikor a mennyezetét megnyittatta, és egy csegelyes kupolát húzott föléje – ezzel sajnos a falak fölötti díszítőelemek megsemmisültek.

Marosi Ernő a Magyar Kurír Bakócz Tamásnak a kápolna építtetésében játszott szerepére vonatkozó kérdésére kifejtette, hogy a források alapján Bakócz igazi reneszánsz főúrként viselkedett: célja elsősorban saját személyének és az esztergomi érseki udvar dicsfényének növelése volt a kápolnával.

Egyházművészeti témában a következő előadó Lővei Pál volt. A hibrid reneszánsz című értekezésében arról szólt, hogy az európai reneszánsz nem előzmények nélkül, hirtelen jelentkezett. Fokozatosan hódított teret, de nem minden művészeti ágban egyforma intenzitással. Magyarországon a reneszánsz színrelépésével egyidejűleg virágzott ki a kései gótika, s a kettő egymás mellett élt. Az egyházi építészetünkre is jellemző, hogy zömében gótikus maradt, miközben a templomok nyílászáróinál reneszánsz megoldásokat találunk. Monumentális egyházi épületek nem születtek reneszánsz stílusban Magyarországon, de sírkápolnák, kastélyok házikápolnái igen.

Magyar Kurír