Reneszánsz és kereszténység Erdélyben - Mikó Árpád előadása Veszprémben

A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény májusban nyíló, hasonló című kiállításához kapcsolódó előadássorozatot a múzeum az Érseki és Főkáptalani Levéltárral közösen rendezi, melynek célja mintegy bevezetni a majdani látogatókat abba a történelmi korba, művészetébe, vallási sokszínűségébe, amikor hazánk három részre szakadt állapotban küzdött függetlenségéért.

A reneszánsz, vagyis az ókori kultúra; művészet, irodalom újjászületésének, úhjrafelfedezésének kezdete Nyugat-Európában a XIV-XV. századra tehető, míg az Közép-Európában a későközépkor meghatározó művészeti irányzataként beszélhetünk róla – mondta bevezetésként az előadó.

Nálunk Magyarországon Mátyás budai udvarából indult ki, ahol szép számmal megfordultak híres firenzei modern reneszánsz művészek, mint Andrea del Verrocchio, Filippino Lippi és jeles miniátorok. A király halála után az udvaron kívül a káptalanok falain belül jelent meg elsőként a reneszánsz művészet, Erdélyben legelőször Gyulafehérvárott, a püspöki székhelyen, ahol művelt klerikusok patronálták az új művészeti irányt. Több példával illusztrálta Mikó Árpád, hogy már-már szinkretista módon, miként keveredtek ezután szakrális és világi épületekben egyaránt az ókori görög-római vallás és a keresztény hit elemei.

Megyericsei Jánost kolozsi főesperest emelte ki elsőként, aki Janus Pannonius rokona volt. Gyulafehérvári házába, udvarába római köveket helyezett, gyűrűs pecsétje is egy antik gemma (vésett ékkő) volt, Theseus (a görög istenség, az attikai hős) figurájának ábrázolásával. A gyulafehérvári székesegyház egy korabeli leltára megemlíti értékes kelyhét és arannyal átszőtt miseruháját. Egy Missale Strigoniense (Esztergomi misekönyv) is a tulajdonában volt, s szép antik betűkkel (kapitálisokkal) írta rá a fedlapjára a dedikációs feliratot, mely szerint azt a székesegyház Szent András oltárának ajándékozza. A művelt kanonokok Gyulafehérvárott igazi humanista kört alkottak. Az őrkanonoknak, Budai Udalriknak szép ötvöstárgyai voltak, fennmaradt antik és bizánci pénzekkel kirakott kelyhe. Udalrik jól ismerte Janus Pannonius verseit, s a költő körül kialakult kultusz megalapozói közé tartozik. E különös, keresztény és antik pogány elemeket egymás mellé állító szellemi környezet és az erdélyi reneszánsz legjelesebb emléke Lázói János telegdi főesperesnek a gyulafehérvéri székesegyház románkori előcsarnoka átalakításával épített oldalkápolnája. Itt egymást váltják a keresztény vallás és a pogány mitológia elemei. E szinkretizmust jelzi az egyik felirat is: „Szent Péter az Olümposz őre”. A Lázói kápolna melletti Szent Anna-kápolnát a Padovaban és Bolognában tanult püspök Várday Ferenc alapította. Wolphard Adorján kolozsi főesperes, Kolozsvár utolsó katolikus plébánosa (a reformáció előtt) kezdte el építeni 1534-41 között az első reneszánsz házat Kolozsvár főterén, az ún. Wolphard-Kakas házat, Kolozsvár talán legszebb reneszánsz épületét. Majd Wolphard István, a város főbírája folytatta, s végól az ő özvegyének, második férje, Kakas István fejedelmi protonotárius fejezte be. (Báthory Zsigmond is többször megszállt e házban.)

Végezetül megemlítette még Mikó Árpád a reneszánsz emlékek között a besztercei Ötvös-házat, Petrus de Lugano lembergi mester munkáját, aki csillagboltozatos csarnoktemplommá építette át a város plébániatemplomát is. Továbbá megemlítette még a szentbenedeki, a bethlenszentmiklósi kastélyt, a gyulafehérvári székesegyházi síremlékeket, Bethlen Gábor fejedelmi rezindenciájának reneszánsz formációit, ornamentikáját, valamint a várak modern olasz bástyás átépítéseit. Befejezésül protestáns oldalról is vizsgálva a kérdést, rámutatott: Miután a katolikus templomok többnyire e korban protestáns kezelésbe kerültek, a reneszánsz terjedése a puritán elvek miatt építészeti téren megállt. A figurális ábrázolásokat tiltó protestáns szemlélet miatt az új építésű protestáns templomokban is a növényi díszítésnek a szerepére korlátozódott a reneszánsz, a textíliákon is ez jelenik meg.

Toldi Éva/Magyar Kurír