A reneszánsz idején is megőrizték identitásukat

A ferences könyvtárak XV–XVII. századi anyagában található reneszánsz díszítésű és kötésű könyvek eredet tekintetében három alaptípust jelenítenek meg, amelyek jól tükrözik a koldulórendi eszmény humanizmushoz és reneszánszhoz fűződő ambivalens kapcsolatát. Az állomány egy része utólag került be a gyűjteménybe, és eredetileg gazdag főpapi és főúri könyvtárak részére készült; másik része ferences másoló munkáját dicséri ugyan, ám a díszítettség egyszerűsége, esetenkénti ügyetlensége önmagában is állásfoglalást jelent a reneszánsszal szemben. A harmadik típust jóval később, a XVII–XVIII. században díszítették, utánozva a reneszánsz ornamentikát. Az is előfordult, hogy az egyszerűség nevében nem vettek tudomást a szokások – ha tetszik –, a „divat” változásairól. Ilyen az a XV. századi breviárium, mely a hagyomány szerint Sienai Szent Bernardiné volt, s amely némi hányattatás után Siholszki Márton kassai polgármester ajándékaként került vissza a ferencesekhez 1780 októberében.

„A humanizmus és a reneszánsz nagy kihívást jelentett a szegénység eszméjét hirdető ferencesek számára – mondta Fáy Zoltán –, talán a legnagyobbat, amivel történetük során addig találkoztak. Megoldásukat modellértékűnek nem nevezhetjük, de az tagadhatatlan, hogy úgy sikerült adoptálniuk az új eszméket, új stílust, új divatot, hogy semmit sem kellett feladniuk korábbi identitásukból.”

*

A Reneszánsz és ferencesség sorozat következő előadója Harsányi István, a magyar ferences tartomány főépítésze május 18-án 18.30-tól Mátyás király és a szegedi ferencesek kapcsolatáról beszél. A Kájoni-ház címe: Budapest, II. ker., Szilfa u. 4.

Szerdahelyi Csongor/Magyar Kurír