A Rerum Novarum üzenete napjainkban

Beran Ferenc elöljáróban utalt az enciklika egykorú hatásaira, s kiemelte Prohászka Ottokár idevonatkozó munkásságát is. Történetileg nézve a több mint száz éve megélt valóság, vagy akárcsak a szocializmus közelmúltja is sokkal nagyobb biztonságot jelentett bizonyos tekintetben, hiszen akkoriban a kétkezi munkára, s a munkásra elemi szükség volt – mondta az előadó. A ma emberének a teljes bizonytalansággal kell szembenéznie a munka átalakult világában.

Beran Ferenc előadásában áttekintette, hogy mi a munka jelentősége a kinyilatkoztatás és a szociális enciklikák fényében. Kiindulópontként II. János Pál „Laborem exercens” kezdetű, 1981-ben megjelent enciklikájának gondolatait idézte fel: a munkának örömhíre van, ebben a teremtő tevékenységünkben nyilvánul meg Isten-képűségünk. Már a Szentírás első néhány fejezete is szót ejt a munkáról, amely kezdetben nem volt fáradságos, csak a bűnbeesés által lett azzá.

A munka erre a világra szóló küldetésünk. Ebben történik emberi kiteljesedésünk is, hiszen a munkanélküliség nem csupán azt jelenti, hogy az ember anyagilag lehetetlenül el, de azt is, hogy sérül a személyisége. A munkanélkülivé váló ember feleslegesnek kezdi érezni önmagát. A Teremtés könyvének 2. fejezete nem egyszerűen úgy interpretálja az isteni parancsot, hogy az embernek uralkodnia kell a földön, hanem őriznie is kell azt. Vagyis felelőséggel tartozik környezete iránt. Ez szinte üzenet a mai környezetgazdálkodási problémákkal küzdő emberiségnek. A 3. fejezet már a bűn hatásait írja le: ennek folyománya a fáradságos munka. Az 1987-es „Sollicitudo rei socialis” tanítás felsorolja a két fő okot, melyek miatt a munka jellege megváltozik: a profit utáni mérhetetlen vágy, illetve a hatalom iránti vágy. Ezek eszközzé silányítják a dolgozó embert.

Előadásának második részében Beran Ferenc a munkának a mai korban érvényes értelmezéseit kutatta. A „Laborem exercens” kezdetű dokumentum a munkát tárgyi és alanyi oldalról közelíti meg. Az előbbi szempontból tekintve kimondja: a hasznosság elve nem jelentheti azt, hogy a munkát a tőke eszközeként kezeljék. Alanyi oldalról nézve fontos kiemelni, hogy a munka van az emberért, s nem fordítva. 2007 decemberében az egyház társadalmi tanításához egy kompendiumot fogalmaztak meg, melyben etikai alapelveket fektettek le. Érdekességként említette Beran Ferenc, hogy a család után a második helyre maga a munka került, határozottan különválasztva a gazdaság témakörétől, melynek korábban részeként kezelték. Ma, amikor a termelékenység növelésére mindent magas szinten gépesítenek, sok ember kétkezi munkája válik feleslegessé. Ugyanakkor a többi gazdasági szektor fel tudna venni munkaerőt. Mint a kompendium 328. pontja is utal rá, a munkás kiszolgáltatottá vált, hiszen bizonytalan a foglalkoztatottság mértéke, sok a jogilag nem védett szezonális munkavállaló, s a bevándorló. Utalt rá, hogy a szocialista korszakban is volt számos probléma a munka és a szakismeret megbecsültségét illetően. Mára a kereseti különbségek mindenütt óriásivá váltak.

Végezetül az előadó ismét utalt a Bibliára: a Messiás egy ács fia, s tanításában megadja a munka becsületét. Elidegenedettség helyet a munka jellemet, lelket erősítő aspektusát kell kihangsúlyoznia az embernek. A munka által az ember társadalmi elismertséget is kaphat, de ennél fontosabb az, hogy az egyén számára a munka nem más, mint önkiteljesítés. Idézte József Attila versének sorait: „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

Az ülés bevezetőjét Perényi József, a Munkástanácsok Szövetségi Tanácsának titkára mondta, a második előadást pedig Palkovics Imre, a Szövetség elnöke tartotta a munkavállalók mai helyzetéről a keresztényszociális tanítás tükrében.

Magyar Kurír