Roma integráció: a katolikus programok szeretettel, befogadással nevelnek

A Katolikus Pegagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézetben november 26. és 28. között A roma kisebbség társadalmi integrációjának segítése címmel rendezett konferencián olyan katolikus intézmények, szervezetek mutatkoztak be, amelyek a cigány gyermekek felzárkóztatását, beilleszkedését igyekeznek előmozdítani.

Székely János püspök bevezető előadásában a Katolikus Egyház elkötelezettségről tett tanúságot, amelyet a három nap beszámolói konkrét példákkal támasztottak alá. A résztvevők megismerkedhettek olyan iskolákkal, ahol speciális programokkal segítik a tanulók felzárkózását, elősegítik továbbtanulásukat; szakemberek beszéltek a művészetek szerepéről a nevelésben; bemutattak tanórán kívüli nevelési programokat.

A siklósi Szent Imre Katolikus Iskola és Előkészítő Szakiskola képzőművészeti foglalkozásokat vezető tanára konkrét példákon keresztül mutatta be, milyen technikák segítségével fejlesztik  a gyerekek kézügyességét, miközben segítik szocializációjukat, tudatára ébresztik őket annak, mennyi érték lakik bennük.

A Váci Egyházmegyében működö Ceferino Ház előadója bemutatta, hogy a cigány kultúra és hagyomány mekkora értéket képvisel, és milyen nagy szerepet tölt be a tánc mint eszköz gyermekeink egészséges fejlődésében. Szemléletesen bizonyította ezt a tánccsoport előadása. Tapasztalati szakemberük, Kovács Péter ismertette azt a programot, amelynek keretében cigány származású előadóik elmennek iskolai osztályokhoz, bemutatják a cigányság történelmét, kultúráját, jelen helyzetét, és igyekeznek felhasználni a diákokkal való személyes találkozást ahhoz, hogy az előítéletek mélyére nézzenek, igazabb képet alakítsanak ki magukban a romákról. Fontos, hogy ilyenkor sorra veszik a nehéz kérdéseket is, vagyis a társadalom által gyakran és hangosan felvetett problémákat. Szépen kifejezte a program egyik fontos aspektusát a beszámolót záró Bari Károly idézet: „Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok.”

Szabóné Kármán Kudit romológus kutató-szakértőként és egyben a nagyrészt mélyszegénységben élő népcsoportot szerető emberként ismertette a cigányság mai helyzetét, azt a folyamatot, ami a nyomor és a kiszolgáltatottság mai állapotához vezetett. Megdöbbentő adatokat közölt: a roma iskoláskorú gyerekek kétharmada halmozottan hátrányos helyzetű, 2003-as adatok szerint 700 cigánytelep és 1633 gettókezdemény van Magyarországon….  Ismertette az iskolai kudarcok főbb okait (szülők alacsony iskolázottsága, írásbeliség hiánya, családi problémák, nyelvi hátrányok, gettókultúra…), a másságból fakadó hátrányokat. A hátrányok kiküszöbölésére az elkülönített neveléssel próbálkozó  kíséreletek sikertelennek bizonyultak. Oktatási rendszerünk hiányosságait a PISA vizsgálatok eredményeivel támasztotta alá. E nemzetközi vizsgálat eredménye szerint a magyar oktatási rendszer képtelen az esélykiegyenlítésre, a különböző iskolák teljesítménye közötti eltérés Magyarországon 70%, míg az OECD tagállamokban átlagban 40%. Hangsúlyozta: paradigmaváltásra van szükség, tevékenységorientált oktatási formák létrehozására. A kooperatív oktatás hatékonyságának példájaként az ismert szociálpszichológus, Aronson mozaik-módszerét ismertette, amelynek lényege a rugalmasság, a gyermekek csoporton belüli pozitív egymásra utaltsága. Bemutatta  a sikeresen működő, komoly előkészületeket igénylő hejőkeresztúri modellt is.

Különleges színfolt volt a Jezsuita Roma Szakkollégium diákjainak bemutatkozása. Szakmai vezetőjük, Antal István kíséretében négy főiskolás diák vallott arról, hogyan sikerült továbbtanulniuk, kik támogatták őket ebben, hogyan állnak hozzá eredeti környezetükben a továbbtanulásukhoz, milyen céljaik vannak. Mind a négy diákban elevenen él  a vágy, hogy iskoláikat elvégezve származási helyükön vagy a közeli nagyobb városban dolgozzank, hazavigyék mindazt, amit megtanultak. Valószínűleg a szakkollégium színvonalas és odaadó nevelésének köszönhető, hogy mindannyiuk szavaiból kiviláglott a társadalmi felelősségvállalás: roma és nem roma fiatalok felé is feladatuk van. Ketten közülük munkájuk mellett küldetésüknek érzik a hajléktalanok segítését is. Szinte mindannyian elmondták, mekkora húzóerőt jelent környezetükben az, hogy ők továbbtanultak: a fiatalok számára példaképet jelentenek, irigykednek rájuk és utánozni szeretnék őket. Fontos számukra, hogy tanulhatnak, és ugyanakkor cigány környezetben is lehetnek, ismerkedhetnek a cigány kultúrával, ami nem mindannyiuk számára otthonról hozott kultúra. „A cigány soron szégyent, a magyar soron dicsőséget arattam azzal, hogy még nincs gyerekem” – ezzel  a kifejező mondattal érzékeltette a 27 éves Kata, hogy mennyi elvárással kell szembenézni annak, aki  mélyszegénységből  származó romaként az értelmiségi lét felé halad. Nagy kihívás számukra felvállalni romaságukat, derűsen és határozottan élni kettős identitásukkal. Ezekből a fiatalokból sugárzott, hogy ezen az úton haladnak és ehhez minden segítséget megkapnak.

Hofher József jezsuita bemutatta az El Sistema elnevezésű, venezuelai eredetű módszert, amelynek hazai viszonyokra átültetett formája egy nyertes EU-s pályázat esetén hamarosan elindulhat Magyarországon is. Körülbelül húsz helyszínen indulhat el majd az a program, amelynek keretében hátrányos helyzetű gyerekek klasszikus, hangszeres zenét tanulhatnak. A kezdeményzésnek  a monori cigánytelepen  a Máltai Szeretetszolgálat készül otthont adni. A program célja a gyermekek szocializációja a zenén keresztül. A zene itt elsősorban örömforrást  közös tevékenységet jelent. A módszert bemutató film megtekinthető a Youtube csatornáján Zenélni és küzdeni címen.

A számos értékes, valódi eredményeket felmutató, „utakat taposó” programból csak néhányat van alkalmunk röviden bemutatni. Mártonné Kovács Brigitta, az esztergomi marista misszió közösségi házának (A Mi Házunk) munkatársa elmondta, hogy korcsoportonként foglalkoznak óvodás, kisiskolás, iskolás gyerekekkel, fiatalokkal, szociális programjukban 60 családdal vannak kapcsolatban, fürdési , mosási lehetőséget biztosítanak. Székely János püspök rendszeresen tart imaórákat náluk. Házukat szinte kizárólag külföldi adományokból, pályázatokból tartják fenn. A marista misszionáriusok és munkatársaik jelenlétük, odafigyelésük segítségével fel tudják mérni, mire van a leginkább szükség, felkeresik a telepről kiköltöztetett, de hasonlóan rossz körülmények élő családokat is. Fontos információ más, hasonló programot működtető szervezeteknek: a cigány fiatalok, gyermekek, s rajtuk keresztül a szülők, családok, életvitelének formálása, kapcsolatteremtésük elősegítése érdekében munkálkodók összefogására létrejött az Egyházi Szociálpedagógia Hálózat. Nagy Józsefné, a karcagi Szent Pál Marista Általános Iskola igazgatónője hasonlóan szép tapasztalatokról, jól működő iskoláról számolt be.

Molnár Gál Béla diakónus, a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium igazgatóhelyettese a szalézi rend fenntartásában 1993 óta működő intézményt mutatta be, ahol nagyrészt roma diákok tanulnak, sokan közülük olyanok, akik kimaradtak más oktatási intézményekből. Hangsúlyozta, mennyire fontos a nevelésben a szeretet és a fiatalok Istenbe vetett bizalmának megerősítése – Bosco Szent János módszerének alapelvei. Alapítójuk gondolatát követve nevelik a fiatalokat: „Szeresd őket, hogy megszeressenek, és megszeressék, amit te szeretsz.” Vallják, hogy ki kell zárni a nevelésből a megszégyenítést és a gyermekek szívére kell hatni. Szép tapasztalatuk, hogy amelyik faluban oratóriumot működtetnek, onnak a gyerekek nagy része jelentkezik iskolájukba, hiszen megszeretik őket.  Érdekes felvetés volt, hogy lehet-e vallásosság nélkül alkalmazni a módszert. Molnár Gál Béla szerint az ilyen próbálkozások sikertelenek voltak – néha az Úr elé kell tenni helyzeteket, amiket pusztán emberi erőből nem tudnak megoldani.

Különleges tanúságtétel volt Kuklay Antal nyugalmazott körömi plébános lelkesítő, hittel és életerővel teli beszámolója, amelyet a vele készült interjúval együtt hamarosan ismertetünk.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Fényképek: Bors Katalin