Róma új főpolgármesterét fogadta a Szentatya

A 37 éves ügyvédnő a valaha volt legfiatalabb személy, akit Róma főpolgármesterévé választottak, ugyanakkor az első női vezető is az Örök Város élén.

Virginia Raggi, az ellenzéki 5 Csillag Mozgalom (M5S) jelöltje az elmúlt hónapban elsöprő győzelmet aratva, a szavazatok 67 százalékát megszerezve nyerte meg a főpolgármesteri választást. A politikusnő ígéretet tett arra, hogy megoldást talál Róma legégetőbb problémáira, kezdve a forgalmi akadályoktól és torlódásoktól a hulladékgazdálkodásig, a szociális lakhatás kérdésétől a korrupció okozta botrányokig, amelyeket a helyi maffia botrányai és visszaélései okoznak.

A Ferenc pápával való találkozójára Virginia Raggit elkísérték a szülei, a hatéves kisfia, Matteo, valamint stábjának a tagjai. A főpolgármester magával vitt egy tabletet is, amelyen a Szentatyának megmutatta azokat a videóüzeneteket, amelyeket a főváros legszegényebb és leglepusztultabb kerületeiben élő lakosok küldtek neki. Az elfeledett Róma hangjai – ahogy Virginia Raggi nevezte őket – bátorítják Ferenc pápát reformprogramjának folytatására. A főpolgármesternő ugyanakkor azt is kérte, hogy a Szentatya vessen véget azon egyházi ingatlanok adómentességének, amelyek kereskedelmi tevékenységet folytatnak.

A félórás találkozót követően Virginia Raggival a Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása készített interjút:

– A találkozó nagyon jól ment, s felettébb izgalmas volt. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam a Szentatyával. Egy kifejezetten emberi személyt ismertem meg benne; mély benyomást tett rám – foglalta össze Ferenc pápával való találkozását az új főpolgármester.

– Önnek mint politikusnak, mennyire fontos Róma erkölcsi és spirituális fejlődése?

– A „fővárosi maffia” (Maffia Capitale) nevében elkövetett tragikus és aljas események után – amelyek valójában a többéves rossz politikának is az eredményei – most mindennél fontosabb, hogy a rómaiak, az emberek, a lakosok megértsék, hogy van valami, ami többet jelent a saját érdekeiken: a közjó, a közérdek; olyan valami, ami túlmutat a széthúzáson és az egoizmuson. Azt hiszem, mindannyiunk kötelessége, hogy újra visszavezessük ezeket az értékeket az adminisztrációba és minden intézménybe.

– Hogyan látja az egyháznak a római társadalomban betöltött szerepét?

– Az egyháznak egész Olaszországban nagyon fontos szerepe van, azonban Rómában különösen is, mivel itt van „otthon”, szomszédok vagyunk, látjuk egymást a Tiberis két oldaláról. Meg kell mondjam, nagyra tartom a Laudato si’ szavait; nekem rendkívül aktuálisnak és modernnek tűnnek; az éghajlatváltozásról, a várostervezésről szólnak, csakúgy mint a minden szabályt nélkülöző tájpusztításról, a közösségi szellemről, a legsérülékenyebb emberekről. Azt kell mondjam, az enciklikában sok dolog megtalálható napjaink római társadalmáról.

– Egy enciklika, amely különös tekintettel van a környezetre. S itt akkor máris rátérhetünk egy olyan nagy metropolisz mindennapi életére, mint Róma. Itt van például a hulladék kérdése…

– Igen, ez többek között egy olyan téma, amelyre különösen figyelnünk kell. Ezekben a napokban közvetlen kapcsolatban állok Fortini elnökkel (Daniele Fortini, a római Városi Környezetvédelmi Társaság, az Azienda Municipale Ambiente – AMA Roma elnöke – a szerk.) mert alapvetőnek tartom, hogy kilábaljunk ebből a vészhelyzet előtti vagy rendkívüli állapotból, amely szerintem egy rossz politika és tervezés következményének az eredménye. Tehát most alapvető, hogy kilábaljunk ebből a rendkívüli vagy vészhelyzet előtti állapotból és szervezett módon újra elkezdjük megtervezni a hulladékfeldolgozás folyamatát, amely egy olyan körforgásos gazdasági folyamat kialakításába illeszkedik bele, amelyről többek között az enciklika is beszél. Egy olyan körforgásos gazdaságról szól, amely többé már nem a fogyasztáson és az anyaghulladékon alapszik, hanem a javakban, tárgyakban, dolgokban rejlő lehetőségeken, hogy ezek egy termelési cikluson belül újra felhasználódjanak, s így belépjenek egy körforgásba, akár valami más formában.

– Létezik Ön szerint egy elfeledett Róma? Gondolok itt a szegénység elleni küzdelemre, a menekültek befogadására. Tehát beszélhetünk egy elfeledett Rómáról?

– Sajnos igen, ezért a legsérülékenyebb embereknek valóban nagyobb figyelemre van szüksége, sőt, ez a nagyobb figyelem az intézmények részéről maga után vonja a nagyobb figyelmet gazdasági szempontból is. Így amikor a bevándorlók kizsákmányolása – mint ahogy a „fővárosi maffia” alatt is történt – pénzszerzés céljából üzletté válik, s nem az emberek segítése történik, akkor ez probléma. Nekünk a pénzt kell valamire használnunk, nem az embereket a pénzért. Paradigmaváltásra van szükségünk.

– A család témája. Korábban sok vita volt például az óvodákról. Az Ön irányítása alatt hangsúlyos lesz valamilyen családi tényező?

– Nagyobb hangsúly lesz azokon a szolgáltatásokon, amelyek a megszorítások politikájának mindig is áldozatul estek, mivel a ma napig a pazarlások megnyirbálása helyett a szolgáltatások megnyirbálása zajlott. Tudjuk, hogy a pazarlások a politikai kiváltságok fenntartását szolgálják, nem? Tehát meg kell próbálnunk minden pénzt, ami eddig a pazarlásra ment el, a szolgáltatásokra fordítani, így növelve azok kínálatát.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió angol és olasz nyelvű adása

Magyar Kurír
(zn)