Sára testvér nem elszenvedte, hanem elébe ment a vértanúságnak

A Központi Szemináriumban tartott Salkaházi Sára-emlékülésen Osztie Zoltán, a Belvárosi templom plébánosa, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke előadásában a 60 éve vértanúhalált halt szociális nővért jelnek nevezte: jele az áldozatnak és az egységnek, a keresztények és zsidók közötti egységnek.

Az előadó rámutatott: sok tehertételtől szenved a keresztény és a zsidó közösség, s a jövő záloga, hogyan értenek szót egymással, méltóképpen képviselik-e az egy, élő Istent. Sára testvér azonban nem csak a keresztények és zsidók, hanem a hívők és nem hívők közötti egységet is kifejezte. Korunkban, amelyben szörnyű szakadékok választják el az egymással szemben álló rétegeket, személyeket, égető szükség van hídemberekre, akik képesek a megbékélést közvetíteni a különböző csoportok között.

Jele ugyanakkor Salkaházi Sára a modern missziónak, az evangelizációnak is – mondta Osztie Zoltán, hangsúlyozva: az egyház nagyon nehezen tudja megszólítani a társadalom széles rétegeit, azokat, akik közömbösek, vagy éppen ellenségesek a keresztény hittel szemben. Ezért nagyon fontos, hogy legyenek civil szervezeteink, és olyan sajtótermékeink, amelyek segítségével elérhetjük a szellemiségünktől, lelkiségünktől távol élő embereket is, különösen a mai helyzetben, amikor egyesek szakadékot akarnak létesíteni az egyház és a társadalom között.

Sára testvér különféle szervezeteket, szövetségeket hozott létre, tanfolyamokat szervezett munkáslányoknak, s újságíróként is sok mindent megtett azért, hogy az egyház elérje a különböző társadalmi rétegekben élő embereket. Nekünk, ma élő keresztényeknek sem szabad bezárkóznunk saját köreinkbe, hanem nyitnunk kell a nagyobb közösség, a társadalom felé. Végül pedig Sára testvér vértanúságával Isten és az ember szeretetének nagy jelévé vált. Nem elszenvedte, hanem elébe ment a vértanúságnak, tudatos, személyes önátadása révén a szentség, az Istennel való egységesülés jele lett – mondta előadásának végén a KÉSZ elnöke.

Csak a szeretet képes az áldozatra

Jelenits István piarista szerzetes, tanszékvezető egyetemi tanár arra kereste a választ, hogyan neveljük a jövő generációját az áldozatra? Figyelmeztetett: érdemes különbséget tenni a gyerekek tényleges szükségletei és vágyai, igényei között. Az áldozat ott kezdődik, amikor szükségleteimről is lemondok a másik kedvéért, amikor felismerem, hogy nem csak a magam, de a mások öröme is fontos számomra. Áldozatot csak az az ember tud hozni, akiben szeretet van. Ezért a gyerekeket nem az áldozatra, hanem a szeretetre kell megtanítani, hogy természetes módon tudjanak örülni a másik ember örömének, és szükség esetén képesek legyenek lemondani a számukra nagyon fontos dolgokról is. A nevelésben kiemelkedő az irodalom szerepe, hiszen a különböző, színes történetekből a gyerekek megismerkedhetnek az áldozatos életek tündöklő, korokon átívelő példáival.

Magyar Kurír