Schweitzer József nyilatkozata a pápa és a 160 rabbi történelmi találkozójáról

Vatikán: Amint arról január 18-i és 19-i számunkban részletesen beszámoltunk, kedden délelőtt történelmi eseményre került sor a Vatikánban. II. János Pál pápa a világ számos részéről érkezett 160 rabbit fogadott magánkihallgatáson az Apostoli Palota Szent Kelemen termében. A találkozót a „Pave the Way”, a „Kövezd ki az Utat” Alapítvány és a Vallásközi Megértés Központ szervezte, hangsúlyozva, hogy a történelem eddigi legnagyobb kihallgatásáról van szó, amelyre valaha is sor került a Vatikánban, egy pápa és zsidó vallási vezetők között.

A Vatikáni Rádió január 20-ai adásában Schweitzer József nyugalmazott, országos főrabbi, a Magyar Rabbi Kar dékánja nyilatkozott a rendkívüli eseményről.

II. János Pál volt az első pápa, aki megtette a Vatikánból a zsinagógához vezető utat

A nyugalmazott főrabbi elmondta: nem ismeri és úgy véli, Magyarországon sem ismerik „ezt a testületet, azonban most már a közleményekből megismertük, és nagyon helyesnek és szépnek tartjuk, hogy tiszteletüket tették az egyház fejénél. Visszatükrözni a minden emberben való isteni képmás tiszteletben tartását a világ építésében, ez egyik alapvető gondolata a pápának és ez minden jóakaratú embert magába foglal, és ezt mi nagy-nagy örömmel és tisztelettel köszöntjük.”

Schweitzer professzor emlékeztetett rá: 40 éve született meg el a „Nostra Aetate” kezdetű vatikáni dokumentum, „amely zsidó szempontból azért nagyon fontos, mert a deicidium addig reánk nehezedő vádjától, most már nemcsak történetileg, de a pápai szó tekintélyével is felmentettek lehettünk azok szemében, akik eddig ezt nem így gondolták, vagy nem így érezték. Ezt a gondolatot nagyon következetesen hajtja végre II. János Pál pápa, erre utal auschwitzi látogatása, ahol lerótta tiszteletét honfitársai és mindazok előtt, vallási különbség nélkül, akik a hitleri rémuralom áldozatai lettek. Másik látogatása a monoteizmus bölcsőjének, a Szentföldnek szólt, ahol a keresztény szenthelyek mellett, meglátogatta a Szent Templomból fennmaradt egyetlen falat, buzgón imádkozott az előtt, elment a Jad Vasém Intézetbe, ahol kinyilvánította egyöntetű elítélését a rémtettekkel és együttérzését az áldozatok miatt. Õ volt az első pápa, aki Rómában felkereste a zsinagógát, erről láttam fényképet is, hogy Toaff főrabbi és a pápa egymással szemben ülnek ugyanolyan fehér reverendában, és tudom, hogy amit most mondok, az egy kicsit költői túlzás, mert a Római Nagy Zsinagóga nem mindig az volt, ami most, az a nagy zsinagóga, ami ott áll a Tiberis partján, de inkább költőileg mondom, de van gondolom valóságtartalma: kétezer évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a Vatikánból, Rómában, a zsinagógához vezető utat egy pápa megtegye, és ő volt az első, aki ezt megtette.”

Az országos nyugalmazott főrabbi elmondta azt is, hogy nagy tisztelettel emlékszik arra a budapesti látogatásra, amikor a különböző egyházak és felekezetek vezetői tisztelegtek a pápánál: „Mellettem állott egy barátom, a Pesti Zsidó Hitközség akkori alelnöke, Beer Iván, amikor bemutatták és a nevét hallotta, a pápa azt mondotta: nekem Krakkóban volt egy kedves ismerős családom, ezzel a névvel. Rokonsága? Ez nagyon megindított engem, hogy ennyire emberi, ennyire szeretetteljes, és az ismerőseire ennyire emlékező volt, az első gesztus, amelyet tőle hallottam, az emberi oldala. Amikor sor került reám, és bemondották, hogy én rabbiképző intézetben dolgozom, akkor Martin Buberre és Franz Rosenzweigre terelte a rövid beszélgetést, tehát a rövid találkozás a teológiai eszmecserében, és amit a pápa tőlem kérdezett, hogy a dialógust hogy ítéljük meg és mondtuk, hogy természetesen fontosnak tartjuk, amit ő megelégedéssel vett tudomásul, ez akkor nagyon nagy jelentőségű volt mindnyájunk számára, és erre a néhány percre, amíg a Pápa szemébe nézhettem és hallottam Buber és Rosenzweig nevének említését, és munkásságuk értékelését Róma pápájától, ez számomra mindmáig nagyon emlékezetes.”

A magyarországi zsidóság hálával emlékezik mindazokra, akik a rettenet korszakában segítették őket

Schweitzer József emlékeztetett rá: azon a délelőttön, amikor lezajlott ez az emlékezetes találkozás a pápa és a zsidó rabbik között a Vatikánban, a magyar társadalmi, egyházi, politikai vezetők a Dohány utcai zsinagógában találkoztak, „egy nagyon szomorú, de hálaadásra indító alkalommal, a pesti gettó felszabadulásának 60. évfordulója alkalmából. Megemlékeztünk az iszonyatról, a rettenetről, de megemlékeztem emlékező beszédemben azokról is, egyháziakról, világiakról, akik a rettenet korszakában segítettek bennünket. Így most a Vatikáni Rádió vonatkozásában hadd mondjam az akkori pápai nuncius, Angelo Rotta nevét, és egy kedves nővér, Salkaházi Sára nevét, akit meggyilkoltak. Nem ő volt az egyetlen, sem a papok, sem az apácák közül, akik életüket szentelték azért, hogy üldözött embertársaikon segítsenek. Emléküket kegyeletben tartjuk.”

VR/Magyar Kurír