Scola bíboros a keresztény hitről és a vallások közötti párbeszédről

A Vatican Insider egy új, független hírportál, amely a Szentszék és katolikus világ híreinek terjesztésére alakult. Június 29-én közzétett egy angol és olasz nyelven olvasható interjút, amelyet Gerry O’Connel készített Angelo Scola bíborossal, az újonnan kinevezett milánói érsekkel.

Scola hangsúlyozza, hogy a katolikus egyház – különösen amióta a II. Vatikáni Zsinat kiemelte az ökumenizmus fontosságát – nagy realitásérzékkel néz szembe a vallások közötti párbeszéd kérdésével. A helyes egyensúly kialakulásához azonban időre van szükség. Emlékeztet Joseph Ratzinger még bíborosként mondott szavaira: a vallások közötti párbeszéd a keresztény egyház természetéhez tartozik, nem valamiféle járulékos, kívülről rákényszerített elem. Nem azért jött létre, mert 15 millió muzulmán él Európában, még akkor sem, ha ez a tény sürgetőbbé teszi az egyház részéről a párbeszéd iránt való elköteleződést.

Felhívja a figyelmet arra, hogy a párbeszédre való készség a kereszténység sajátja. A keresztény tapasztalat a feltámadt Krisztussal való egyesülés, amely által felébred a hit. A hit pedig az emberben természeténél fogva létrehozza a vallásosságot: „Az ember a szertartásokban, a kultikus cselekedetekben, a hagyományban fejezi ki magát. Tehát már a keresztény hit belsejében ott van a hit és a vallás közötti folyamatos kapcsolat, amely által a hitet magába fogadja a vallás; a vallásnak pedig a hitben kell befogadásra találnia és megtisztulnia.”

A vallás fontos dimenziója a hagyomány: „számomra ez főképp az Isten Igéje által beragyogott Eucharisztiában fejeződik ki, amelyet az egyház tanító hivatala  hitelesen tesz érthetővé. A tanításba belefoglaltatnak a hagyományok, de ezeken lehet változtatni.”

Vallja, hogy a kereszténységet nem szabad hittételekké csökkenteni. A keresztény hit «Krisztus „történése”, amely által az emberiségnek ajándékozza önmagát, hogy út, igazság és élet legyen.» Ilyen értelemben 100 százalékosan nyitott a párbeszédre. Természetesen fontosak a hittételek és az erkölcsi tanítás, de ezek az emberben és a közösségben nyerik el megtestesülésüket. Ha valaki gyakorolja  az evangéliumban felmutatott keresztény életet, akkor mindenkivel tud párbeszédet folytatni.

Scola bíboros hangsúlyozza, hogy a párbeszéd első lépése egymás megismerése. Erre épül a Velencében útnak indított Oasis alapítvány tevékenysége. Az alapítvány igyekszik megismerni az iszlám népi vallásosságot. Elmeséli, hogy Jordániában például, ahol a népesség hihetetlenül nagy aránya él valamilyen fogyatékossággal, keresztények és muzulmánok együtt alapítottak egy szervezetet a rászorulók megsegítésére. Emberek ezrei dolgoznak együtt, rengeteg különböző tevékenységet folytatnak, központokat tartanak fenn, gyönyörű együttműködésben. A másik szép példaként Koszovót említi, ahol Peć tartományban a muzulmán vezetők éppen most döntöttek arról, hogy újjáépítenek egy, a háború alatt lerombolt katolikus templomot.

Scola kiemeli, hogy ezek a kezdeményezések a keresztény misszionáriusok évszázados hagyományaiból is tanulnak. Ezek mind a remény látható jelei, és egyre több ilyen jel van. Úgy tartja, hogy ha az embereket nem manipulálják a hatalmak, akkor inkább ilyen jellegű dolgokat szeretnének látni.

Magyar Kurír

(tzs)