
A január 30-án kezdődött programról kérdeztük a szervezőket, Endrődy Zsuzsannát a Szeretetszolgálat igazgatóját, Kovacsics Zuzsannát és Vizy Zsuzsannát, akik elmondták: régóta tervezték egy ilyen sorozat indítását, mert nagyon sokan vannak, akik otthon ápolják Alzheimer-kórban vagy más demens betegségben szenvedő hozzátartozóikat, ami nagyon megerőltető, nehéz feladat, különösen érzelmileg.
Sok telefon kérdés és kérés érkezik a Szeretetszolgálathoz és a Dabasi Zárdakert Otthonba is, ahol demens betegeket ápolnak. A szakemberek nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttek, amelyekkel segíteni tudnak. Más hatást érnek el akkor, ha ezt egy-egy előadás keretében teszik, és akkor, ha a hozzátartozók, vagy segítők beszélgetnek egy-egy gyakorlati kérdésről, és a beszélgetések végén a résztvevők saját maguk adják meg a választ kérdéseikre.
A beszélgetéseken résztvevők kiléphetnek abból az elszigeteltségből, ami körülveszi őket, feltöltődhetnek. Azzal hogy megfogalmazzák, elmondják gondjaikat és érzéseiket, kicsit el is távolodnak azoktól és erre bizony nagy szükségük van.
Az öt alkalomból álló irányított beszélgetések témái között szerepelnek a betegség jellegzetes tünetei, a szellemi leépülésben lévő betegek belső világa – vagyis az, hogy ők vajon milyen lelkiállapotban élik át betegségük tüneteit, vagy hozzátartozóik reagálását.
A beszélgetések témája lesz az is, hogy hogyan mutathatják ki szeretetüket és gondoskodásukat a családtagok, akikkel beteg hozzátartozójuk már nem tud kommunikálni. Milyen eszközei vannak a nem verbális kommunikációnak? Hogyan lehet tevékenységgel elfoglalni a beteget, mit és hogyan kell átalakítani a lakásban ahhoz, hogy a beteg ne érezze bezártnak magát akkor sem, ha saját épsége érdekében sokszor valóban be kell zárni.
A szervezők a Magyar Kurírnak elmondták: ez a találkozások, beszélgetések során kialakított segítő tanácsadás számukra is kísérlet: a foglalkozások végeztével megbeszélik a résztvevőkkel, hogy valóban segítségükre volt-e ez a forma, és igénylik-e a folytatást.
MK