Seregély István érsek szentbeszéde Fatimában

Kedves zarándok Testvérek!

Fatimáról hallva igen sokszor azok a riasztó üzenetek jutnak eszünkbe, amelyek Istentől elszakadt korunkban evilági és másvilági fenyegetettségünkről szólnak. Sajnos ezek igazak. Ma mégis arról a ritkábban hallott, reményt keltő kijelentésről emlékezem meg, melyet a látnok gyerekek közvetítettek: „Szeplőtelen Szívem végül győzelmet arat!”

Úgy értelmezem ezt az üzenetet, mint a Gondviselés örök és megakadályozhatatlan rendjének törvényét. Ezen a világon nem volt, nincs, és nem lesz másnak igaza, beteljesülése, mint a mindenható Isten embert üdvözítő terveinek, emberek iránti szeretete végül győzedelmeskedik.

Hogyan kell ezt értenünk? A győzelem közfelfogásban a hatalom, a gazdagság és a kényelmes élet felülkerekedését képzeli el. Ismerve a kinyilatkoztatásban Isten értékrendjét a fatimai üzenet győzelme ezt biztosan nem jelenti.

Hát akkor mit? Isten terveinek teljesülését az emberiség életében, éspedig időben és örökkévalóságban.

Tudom, hogy arra gondolnak, hogy – ugye püspök úr – akkor ez az örök üdvösséget jelenti. Igen, végül is, de előtte jelenti az oda elvezető, ezt a világot és embert örömmel és megelégedéssel építő emberi életet.

A Gondviselés jelen rendjében, győzelmes az az emberi élet, mely az egyéni és közösségi életet úgy éli meg, hogy általa szebbé lesz a világ, és eltölt bennünket a lelki béke: lám, érdemes volt megszületni és embernek lenni a bontakozó világban.

Mitől lesz ilyen az evilági élet és örökkévalóság? Nos, Jézus Krisztus követelésétől. Ebből csak egy szempontra tekintünk.

Jézus Krisztus pedig többek között azt mondta magáról, hogy nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és életét adja mindenkiért. Ezt váltotta valóra életében.

Sajnos a szolgálat hamisan hangzik az önmagára sokat adó mai ember számára, aki nem akar senkinek szolgálni. Ismerni kell azonban a szolgálat bibliai jelentését. Enélkül nincs emberi élet. Az édesanyánk tette nekünk a legnagyobb szolgálatot, amikor világra hozott, és életre vezetett. Szolgál ugyanakkor minket az egész családunk, amely fölnevelt, a társadalom, amely iskoláztatott és mindazon emberi tett, szolgálat, mely ételünk, italunk, ruhánk, otthonunk; civilizációnkban minden, ami életünket emberhez méltóvá tevő érték.

A krisztusi szolgálat azt kívánja, hogy ezt a kötelességünket Isten előtt őszinteségben, a tőlönk telhető legjobban tegyük mint élethivatást. Ha ez vezérel bennünket, józan ésszel is derűsen nézhetünk a jövőbe – időben és örökkévalóságban.

Ehhez adja meg az útbaigazításon túl az evangélium a megígért erőt, az Istenhez igazodó, embert szolgáló élet nélkülözhetetlen élet kegyelmét.

Ezt az utat járta A kiválasztott názáreti leány, ugyanazt tette Isten Fiának mint mi anyánk. Ezért ő az Úr legtökéletesebb szolgálója, a legtökéletesebb Krisztust követő. Ezért hirdeti őt boldognak minden nemzedék. Ez által győzött és fog győzni jobb világért, üdvösségért, emberszeretetét jelentő Szeplőtelen Szíve.

Rögtön érezzük, hogy hol vagyunk még napjainkban ettől a másokért élő szeretettől. Ma sajnos a minden korlátot átlépő, ügyeskedő, embertársat lehetőleg kijátszó önzés az ideál.

Ezért volt más és marad más a sürgető fatimai felhivás. Vissza kell térni a megígért győzelem felé vezető útra, a krisztusi embertestvért szolgáló lelkiséghez. Teljesen nem lehet, mert emberek vagyunk. Erről, az állandó visszatérésről azonban még kilátástalanságban sem szabad lemondani. Kettős oldala van. Egyrészt a bűnbánat, másrészt az engesztelés. Magunkért és másokért, mint ahogy Krisztus keresztje hirdeti.

Zarándoklatunk egyik értéke lehet, ha ezt a krisztusi, emberekért vállalt, Édesanyja által hitelesen teljesített szolgálatot, mint az élet kötelezoőfeladatát felismerjuk, és meghatározóvá tesszük, mint saját életprogramot. A családi életben egyébként nagyon hamar eredményt hoz. A társadalomban is, de sajnos lassabban.

Kezdeni magunkon kell. Folytatni a családban lehet. Csak a családokból épülő társadalom közeledik majd a fatimai Szűzanya által ígért, földön és odaát győzelmet jelentő élet ünnepéhez.

Legyen hozzá igazodó lehetőség ez a nemzeti zarándoklat, az ima és az engesztelés évében.

Ámen