Sík Sándorra emlékeznek a szalézi napokon Veszprémben

Február 6-án délután a piarista szerzetesrend, valamint a Pannon Egyetem Modern Filológia és Társadalomtudományi Kar oktatói tartanak előadásokat a Szaléziánumban Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító munkásságára emlékezve: Borián Tibor a humánumot és lelkiséget mutatja be Sík Sándor lírájában, Kovács Árpád Sík Sándor esztétikai szemléletéről beszél, Géczi János a himnuszfordításairól, Ladányi István a Pázmány- és Zrínyi-monográfiájáról, Kovács Gábor pedig a Gárdonyi-olvasatáról szól. Az előadások között versrészletek és középkori himnuszfordítások hangzanak el az egyetem hallgatóinak előadásában.

Február 7-én – Sík Sándor Hiszek című versének első sora alapján – Hallják meg hívők és hitetlenek címmel nyílik kiállítás a Szaléziánumban. A megnyitón köszöntőt mond Márfi Gyula veszprémi érsek és Labancz Zsolt piarista tartományfőnök. A kiállítás egy részében a piarista rendet és a veszprémi piaristák munkásságát mutatják be; másik részben Sík Sándor személyes tárgyait, az egyházüldözés korából származó dokumentumokat, a Sík Sándornak Babits Mihály és Radnóti Miklós által dedikált könyveket lehet megtekinteni.

Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas, a XX. század jelentős magyar lírikusa 1889-ben született Budapesten. Kutatási területe a barokk korszak irodalma volt, az esztétika és a verstan.
Piarista tanári működését az 1910/1911-es tanévben Vácon kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumában tanított. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a Budapesti Piarista Gimnázium cserkészcsapatának. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a szegedi egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék rendes tanára lett.
1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában.
1945-ben visszaköltözött Budapestre, mint az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke dolgozott. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban.

MTI/Magyar Kurír