Sillye Jenő tartott zenés áhítatot Veszprémben

Bevezetőben a főpásztor szólott ’60-as, ’70-es, ’80-as évekbeli élményeiről: az ifjúsági találkozókon maga is hallgathatta, énekelhette a fiatalokkal Sillye Jenő dalait, akitől sok-sok magnófelvétele is van, többek között misedallamok, keresztutak és A kis herceg történetére írott dalsorozat. Márfi Gyula méltatta az énekes-zeneszerző állhatatos és hűséges munkásságát, amely evangelizációs szolgálattá emelkedett az egyházüldözés évtizedeiben, amikor ifjúsági szertartásokon, titkos összejöveteleken énekelt a fiataloknak, fiatalokkal közösségben, ezzel magát és családját is sokszor veszélynek téve ki. Tiszteli benne, hogy soha nem félt, ha Krisztusról kellett tanúságot tennie – mondta a veszprémi érsek.

A Padányi Biró Márton iskolában tartott áhítaton a húsvéti örömről, a feltámadás dicsőségéről s a tanítványoknak a feltámadt Krisztussal való találkozásairól énekelt Sillye Jenő. Mivel a hallgatóság egy része elsőáldozásra készülő gyermekekből állt, felidézte három évtizedes repertoárjából azokat a dalokat is, melyek az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusról szólnak. Az egyes dalok között gyermek- és ifjúkoráról, pályájáról, családjáról is beszélt az előadó, továbbá a családok, pedagógusok, szülők társadalmi felelősségéről.

Fontos, hogy mindenki megtalálja küldetését és méltóképpen be tudja tölteni – emelte ki Sillye Jenő. Felidézte életéből azt a periódust, amikor megtámadták azzal, hogy amit csinál az értéktelen. Hosszú vívódás után talált vissza régi lendületéhez, és tudatosult benne, hogy a küldetés útja nem mindig egyenes, s nem mindig jár elismerésekkel, tapssal; ám akkor sem szabad feladni, ha áldozatokat kíván a szolgálat. A zenés áhítatot vallomásként A világnak Krisztus kell című dalával zárta, amelyet vele együtt énekeltek a gyerekek és felnőttek.

Toldi Éva/Magyar Kurír