„Sötétben nem a sötétséget kell szidni, hanem gyetyát kell gyújtani”

A zarándoklatot az Öveges József Tanáregylet, a Sík Sándor Tanáregylet, a Tanítók Fekete István Egyesülete, a Szívvel és Lélekkel Óvodapedagógusok Egyesülete és a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet szervezte.

„Sötétben nem a sötétséget kell szidni, hanem gyertyát kell gyújtani” – Illyés Gyula mondata volt a zarándoklat mottója, amellyel a szervezők arra kívánták irányítani a figyelmet, hogy elmélkedéseik során közösen keressék, mit is jelent ma keresztény pedagógusnak lenni, mit vár a pedagógusoktól a mai helyzetben Jézus Krisztus.

A zarándoklat nyitóállomása a Normafánál volt, majd négy állomás következett a Makkosmária felé vezető úton, amelyen a következő kérdésekről elmélkedtek a résztvevők: Jézus és a gyermekek, A pedagógusi munka hivatás – küldetés, A tanítás és az imádság, Jézus hazaszeretete.

Az elmélkedések alapja Oláh Gábor „Pedagógiai gondolatok Szent Lukács evangéliumában” c. könyve volt, amely a közeljövőben jelenik meg az Öveges József Tanáregylet kiadásában.

„Jézus a mai evangéliumban boldognak nevezi azokat, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják (Lk 11,28). Ez az isteni igazság nagy pedagógiai programja. Hallgatni, tanulni kell az Isten szavát, és követni is kell azt életünkben” – mondta Erdő Péter bíboros a kegytemplomban tartott szentmisén.

A megkezdett tanévről a bíboros úgy vélte: „Különleges tanévet kezdünk az idén. Sokszor eszünkbe juthat Habakuk próféta gyönyörű idézete, hogy 'a juhok az akolból kifogynak, és a jászlak előtt nem áll jószág, te azonban örvendj!' (Hab 3,17-18). Sok nehézség és probléma között élünk, és mégis van okunk számtalan apróbb és nagyobb helyzetben az örömre. Egyes egyházi oktatási intézményeinknek a megújulása is az öröm jele, annak a jele, hogy az Isteni Gondviselés nem hagy minket magunkra. De azután felszólítást is jelent mindez. Felszólítást arra, hogy működjünk együtt az Isteni Gondviseléssel, hiszen vannak még erőforrásaink.”

„A katolikus oktatási intézmények sajátos hivatása az, hogy a hit és az emberi tudás, sőt a tudomány párbeszédének helyei legyenek, hivatásuk az, hogy bemutassák: a hitünk által megvilágosított emberi értelem tágabb képet tud adni a valóság egészéről” – hangsúlyozta a bíboros.

Kiemelte: „fontos, hogy a jövő nemzedékért felelősséget viselő pedagógusok együtt imádkoznak nemzetünk lelki megújulásáért, hiszen a megújulás mindig a jövőre vonatkozik és a reményből táplálkozik.”

Magyar Kurír

Kép: KPSZTI