Soha ne tévesszük össze a Twittert egy szószékkel!

Dino Pirri az olaszországi San Benedetto del Tronto - Ripatransone – Montalto Egyházmegye papja, a hitoktatási iroda vezetője, és országos szinten segíti a Katolikus Akcióhoz tartozó gyerekeket. Talán éppen a világi egyesület ifjúsága körében végzett nevelői tevékenység vezette őt új kommunikációs képesség kibontakoztatására. Ma Dino Pirri a Twitteren valóban otthon van. Ezt erősíti meg a Csicseregjetek a tetőkön (Cinguettatelo sui tetti) – Márk evangéliuma a Twitteren című kötete, melyben evangéliumi részletek és kommentárok olvashatók, valamennyi legfeljebb 140 karakterben.

Hogyan lehet olvasni és megérteni Jézus tanítását egy tweet tömör, lényegre törő nyelvezetén keresztül? Dino Pirri a Sirnek adott interjújában rámutat: valójában az evangélium pont ilyen. Mi vagyunk azok, akik könnyen felhígítjuk gondolatainkkal, kibúvóként szolgáló ürügyeinkkel.

Legutóbbi könyvében azt állítja, hogy az evangéliumra sohasem lehet azt mondani, hogy ’nem tartozik ide’, vagy ’nem alkalmas’. A Twittert illetően sem. Azt, hogy az emberi lét minden területe alkalmat kínál az evangelizációra, Szent Pál erősíti meg. Isten Igéje, aki Jézus, átölel mindenkit, az egész teremtett világot. Amióta az Ige közénk jött, nem létezik szent és profán – állítja. Majd hozzáteszi, hogy provokatívan egy tweet jut eszébe: az evangelizációban a problémát azok jelentik, akik evangelizálnak. Mi vagyunk a probléma, nem a többiek.

Egyik tweetje így szól: „A szabadság alapvető feltétele az evangélium befogadásának.” Így kommentálja: Az evangélium nem törvény vagy doktrína, hanem Jézus élő személye, aki kinyilatkoztatja nekünk az Atya irgalmas szívét. Nem lehet megtanulni és végrehajtani, mint egy kézikönyvet. Magunkba tudjuk fogadni és követni szabadon, ahogy egy baráti viszonyban tesszük. Nem félelemből, vagy kötelességből, vagy szokásból. Ebben az élő kapcsolatban azután megtanuljuk felismerni, mi jó és mi rossz, és választunk.

Másutt ezt írja: „A Jézussal való személyes kapcsolat lehetséges helye ma az Egyház. A hívők közössége, korlátaikkal együtt, az Ő reményének őrzője.” Hozzáfűzi: mostanában, amikor világiak meghívják az evangéliumról beszélni, azt kérdezik tőle: mi, a keresztény közösség, készek vagyunk-e megnyílni, a párbeszéden keresztül tudunk-e megfelelő útvonalakat felkínálni másoknak? Azaz, a kérdés ma nem az, hogy az emberek közelednek-e az Egyházhoz, kopogtatnak-e a plébánia ajtaján, hanem az, hogy mi megkeressük-e őket. Jézus nem Názáretben várta a tanítványait.

Don Pirro az úgynevezett távoliakkal, a nem hívőkkel kapcsolatban így fogalmaz: Jézustól távol lévők nem léteznek, éppen azért nem, mert ő mindenütt eljut az emberhez. Vannak viszont olyanok, akik tőlünk vannak távol. Ha halászni akarunk, oda kell mennünk, ahol halak vannak. Ha kommunikálni akarjuk az örömhírt, korunk nyelvezetét kell használnunk. Emlékezve arra, hogy magunkévá is kell tennünk az örömhír hordozóját, az evangéliumot.

A Twitter használatára vonatkozóan pedig leszögezi: soha ne tévesszük össze a szószékkel. Valójában olyan, mint egy tér, ahol mondunk dolgokat és embereket hallgatunk meg. Valóságosan.

Magyar Kurír

(lt)