
Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek köszöntőjében hangsúlyozta: megemlékezés ez a holokauszt közelgő 70. évfordulója alkalmából és emlékezés a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatára, amely a katolikus közösségeknek a nem keresztény vallásokhoz, közöttük a zsidósághoz fűződő viszonyáról fogalmaz meg ma is érvényes tanítást. S egyben tiszteletadás a mű az ártatlan áldozatok emlékének.
Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója elmondta: a szimfónia az ember őszinte, fájdalmas naplója, vallomás az életről, az árnyékról és a fényről, s szól a hitről, reményt ad a holnapra. Radnóti Zoltán rabbi szerint pedig abban van szerepe, hogy mi, katolikusok és zsidók jobban megértsük egymást, merthogy ez a dolgunk: folytatni a párbeszédet.
A zeneszerző, Kiko Argüello bevezetőjében arról beszélt, hogy igenis Auschwitz után is lehet hinni Istenben, mutatja ezt annak az őrnek a példája, aki levetette a ruháit, s ment az áldozatokkal a gázkamrába.
A szimfónia három tételből áll: első tétele a Getszemáni-kert történéseit idézi meg, második tétele a fiát sirató Szűz Máriáról szól, a harmadik pedig bocsánatkérés, ahogy Krisztus kiált a kereszten.
A mű után imádságok hangzottak el: II. János Pál pápa imája és az El máale rahamin után a közönség felállva énekelte a Smá Jiszraél kezdetű imát.
Nagy Enikő/Magyar Kurír
Erdő Péter bíboros az előadáson elhangzott szavai itt olvashatók.