A Stephanus-díj díjazottja 2006-ban: Angelo Scola

Angelo Scola 1941. november 7-én született a lombardiai Malgratében. 1970-es pappá szentelése után filozófiai doktorátust szerzett a miliánói katolikus egyetemen, majd a svájci Fribourg-ban teológiából doktorált.

1982-től a Házasság- és Családtudomány II. János Pálról elnevezett Pápai Intézetében (Lateráni Pápai Egyetem) teológiai antropológiát oktatott. 1986 és 1991 között a Hittani Kongregáció konzultora, 1987-ban szakértőként vett részt a Püspöki Szinódus VII. rendes közgyűlésén, amelynek témája a laikusok elhivatottsága és missziója volt. 1991-től 1996-ig az Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsának konzultora, 1994-től a Kléruskongregáció tagja. 1995 júniusától az Olasz Püspöki Konferencia katolikus nevelésért, művelődésért, iskolai és egyetemi oktatásért felelős püspöki bizottságának tagja. 1996-tól a Család Pápai Tanácsának konzultora.

1991. július 20-án II. János Pál pápa Grosseto (Toscana tartomány) püspökévé nevezte ki. Püspöki jelmondata: Sufficit gratia tua („Elég a Te kegyelmed”). 1995. július 24-én a pápa a Lateráni Pápai Egyetem rektorává nevezte ki és ugyanezen évben szeptember 29-étől a Házasság- és Családtudomány II. János Pálról elnevezett Pápai Intézetének igazgatója lett. 1996 januárjától a Vallástudományi Intézetek Bizottságának elnöke, e tisztségében az olaszországi laikusok teológiai képzésének kérdésével foglalkozik. 1996 és 2001 között az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsának tagja. Az egészségügy tárgykörében a következő publikációi jelentek meg: Csak egy szóval mondd, és én meggyógyulok!, A jó egészség, A gyógyulásba vetett remény és utópia.

2002. január 5-én II. János Pál pápa velencei pátriárkává nevezte ki. 2002. március 3-án foglalta el hivatalát a velencei egyházmegye élén. 2002. április 9-én a Trivenetói Püspöki Konferencia elnökévé választották. 2003. szeptember 28-án a pápa a bíborossá nevezte ki.

2005. január 19-én az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció tagjává nevezték ki. 2005. március 6-án a Szentszék Gazdasági Ügyei Prefektúrájának tagja lett, majd március 8-án a Szentatya a XI. Rendes Püspöki Szinódus közgyűlésének főelőadójává választotta.

Fontos egyházi tisztségei mellett több tudományos művet is szerkesztett, amelyek közül kettő a teológiai antropológia szakterületéhez tartozik: A „Teológiai antropológia kérdései” és „Az ember. A teológiai antropológia kézikönyve”. A szexualitás, párkapcsolat, házasság és család témakörével foglalkozik kétkötetes monográfiája: „A házasság szentsége I.: Férfi és nő. II.: Házasság és család. E műveken kívül, amelyek számos nyelven megjelentek, kb. 120 tudományos mű megjelenésében működött közre, amelyek gyűjteményes művek részeként, vagy nemzetközi teológiai, illetve filozófiai szaklapokban jelentek meg.

Az utóbbi években publikált művei közül a legfontosabbak:

– Jézus az ember sorsa
– Férfi + nő. A szerelem súlyos esete” (ezért a művéért 2003-ban Capri-díjat kapott, s a 2006. évi Stephanus-díj átadása alkalmából a Szent István Társulatnál jelenik meg magyarul)
– A Szentség közelsége mint alapvető élmény
– II. János Pál tanítóhivatalának szellemi nagysága
– Igazán szabadok, A plébánia missziós szerepe
– Egy gondolat-forrás
– Az öröm és a sietség
– Az unalom ellen
– Az Eucharisztia: találkozás a szabadsággal
– Ki az Egyház?
– Kulcs az antropológiai és szentségi egyháztanhoz (Ekkleziológia)