Szászföldi templomokkal ismerkedtek

Medgyes vidékén tett szakmai útjainak élményeiről, az egykori katolikus hajlékok művészettörténeti, egyháztörténeti értékeiről tartott vetített képes előadást Koncz Pál restaurátor, muzeológus a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum múzeumegyleti összejövetelén.

Középpontban azok a templomok álltak, amelyek Szászföldön, Medgyes környékén, a XVI. századi lutheri reformáció egyik erdélyi körül találhatók. E templomok kevésbé ismertek, az idegenforgalom hullámai még elkerülik őket. Az előadás egy sorozat első része, a restaurátor ugyanis hatalmas és értékes fotóarchívummal rendelkezik a Kárpát-medence magyar templomairól.

Elsőként Nagykapus szentegyházát mutatta be, amely a falu fölötti dombon magasodik. Ez a háromhajós bazilika 1320-ban épült, a XV. században gótikus stílusban alakítottak át és bővítettek. Az 1500-as évektől evangélikus templomként emlegethetjük, amikor erődítéssel és védőfallal is megtoldották. A mai templomba belépve szembetűnő építészetileg, hogy csak a szentély gótikus hálóboltozata maradt meg a középkori templombelsőből, illetve a sekrestyeajtó részleteiben, mondta. Külső jellegében viszont őrzi máig gyönyörű román stílusú kapuzatát.

Nagysink temploma is több periódusban kialakított hatalmas erődítéssel védett templom, mutatta be az előadó. A nagysinki káptalan első említése 1351-ből maradt fenn, de egyes források szerint már 1265-ben állt temploma, mely akkor három hajós román stílusú épület volt s Szűz Mária tiszteletére emelték. Az 1500-as években gótikussá alakítottak át, de a templom román kori kapuzata itt is megmaradt, valamint a főhajó hálóboltozata is, amelyet itt is téglából képeztek ki. A szentély eredeti oltára már nincs meg, a közeli Muzsnáról hozták ide a Szent Tamás-oltárt, amely a XVI. század közepétől került az előző helyére. Művészettörténeti érték az oltár mellett a stallum. Faragott szentségtartója is értékes műremek, mutatott rá Koncz Pál. Reneszánsz szószéke pedig a kolozsvári Farkas utcai templom szószékével áll rokonságban. A harangtoronyba felkapaszkodva, emlékezett az előadó, az oldalfalon feltűnnek az eredeti templom párkányfaragványai, melyek nagyon hasonlítanak a Veszprémi Főegyházmegyében a felsőörsi temploméra.

A harmadik jellegzetes szászföldi hajlék Darlac temploma, amely az előzőektől jelentősen különbözik architektúrájában.  E körül is volt erődítés még a II. József korabeli felmérések szerint, amelynek azonban ma már nyoma sincs. Egy terű csarnoktemplomról van szó, a szentély boltozata itt gótikus jellegét őrzi. Gyönyörű a körablaka, a kapubéllete pedig szép faragványokkal díszített. Legnagyobb értéke a templomnak a szentélyben és az a körül megmaradt freskók sora, amelyen egyértelmű bizánci hatás tükröződik. A szentségtartó fülke fölött is freskókat tártak fel. Itt a szenvedő Krisztus alatt Szent László és Szent István király ábrázolásai is láthatók. A templom sekrestyéjét a reformáció idején elfalazták. Másik jelentős értéke a hajléknak egy Mária-szobor is, amely szintén templom katolikus időszakából származik.

Befejezésül egy szászföldi hagyományra hívta fel a figyelmet az előadó, mely a Szent Kristóf a gyermek Jézussal ábrázoláshoz kapcsolódik. A szóbeszéd azt tartotta, hogy aki ezt a szentképet már látta, az aznap nem halhat meg.  Nemhiába volt nagy a forgalom a festmény körül nap nap után, zárt gondolatait Koncz Pál.

Toldi Éva/Magyar Kurír