A szegénység lényege a megosztás – Konferencia Ward Mária lelkiségéről

Ward Mária nem rezignáltan fogadta a változásokat – hiszen Angliában az ő korában a katolikusok üldözése miatt ugyanúgy megszűntek a hagyományos lehetőségek, mint ahogy nálunk is hatvan éve, a szerzetesrendek felszámolásakor – mondta köszöntőjében Knáb Judit tartományfőnöknő. Kiemelte, hogy évszázadokig Európa-szerte virágoztak a rend iskolái, ma azonban csak a magyar rendtartomány tart fenn oktatási intézményeket. Hozzátette, hogy a rendet az idők során egyre több szolgálat kötötte össze a jezsuitákkal (akiknek a rendalkotmányát vette át Ward Mária, az alapító).

Ezt követően az ignáci lelkiségről beszélt Willi Lambert, a müncheni jezsuita lelkiségi központ vezetője. Szent Ignác egyszer azt írta: „azt hiszem, nem tudnék élni, ha nem éreznék valamit a lelkemben, ami nem tőlem származik, és nem is emberi, hanem Istentől való”. Ignácot a belső ember felfedezése foglalkoztatja. Lelkiségének első tétele, hogy „nem tudnék élni az egészen más Isten nélkül”. A második tétel viszont kissé ellentétesnek tűnik ezzel: minden egyes dologban keresni kell Istent. Isten fensége ugyanis minden dologban benne van: ez a szemlélődés könnyű formája. A harmadik tétel a cselekvésben való szemlélődés. Fontos a devotio, azaz a szeretetteljes odaadás mindenben. Szent Ignác elégedetlen ember, nem éri be kevesebbel, mint Isten szeretetével – mondta az előadó. Ignác szerint a szeretet: kommunikáció – szól a negyedik tétel. Azaz kölcsönös csere, átadás. A kommunikáció hét szabályának legfontosabbika, hogy tudjunk meghallgatni másokat. A kommunikáció művészete a mások meghallgatásának művészete. Az ötödik szabály, hogy a szeretet a szeretet gyakorlásában van jelen. Nem az a szeretet, hogy elfekszünk az ágyon, és mondogatjuk, hogy „szeretlek”; a szeretet izmait kell használni.

Martha Zechmeister, passaui nővér, az El Salvador-i jezsuita egyetem teológia tanára arról beszél, hogyan is szeressük a szegényeket Ward Mária és Szent Ignác szellemében. Szerinte Ward Mária célja az volt, hogy szeresse a szegényeket, velük éljen, haljon és támadjon föl – ahogy sírfelirata hangzik. Küldetése a rendnek, hogy visszavezesse a világot a fent említett ignáci szeretetbe. Rámutatott, hogy a szegénység és az evangélium szolgálata szorosan összefügg. Az igehirdetés elválaszthatatlan része a szegénység, hiszen az enélkül nem hiteles. Jézus zarándokolt, és Ignác, valamint a Congregatio Jesu tagjainak életét is ez határozza meg. Természetesen a szegénység hétköznapi értelmében valami olyasmi, amiből ki kell segítenünk az embereket – az apostoli szegénységre viszont törekedni kell. Ez ugyanakkor nem személyes erény. Mindenünk, amink van, azért van, hogy továbbadjuk, nem azért, hogy fölhalmozzuk – ez kell legyen az alapelvünk. Ha nem tagadjuk meg az adományokat a szegényektől, mindig lesz elég pénzünk – vélekedett Martha nővér. A gazdagság elválaszt Istentől és az emberektől, és Jézus követésének legnagyobb akadálya. Először a lelki szegénységet kell vállalni, aztán akit Isten erre kiválaszt, annak a konkrét, anyagi szegénységet is. A bírvágy ugyanis az a kapu, amin keresztül a Sátán a legjobban megközelíti az embereket. Jézus nem kényszerít, ő csupán felhívást intéz az emberekhez, amiben a szabadságot ajánlja fel.

Nagy hagyománya van a szegénységről szóló bibliai szövegek „spiritualizálásának”, az anyagi valóságtól való elvonatkoztatásának – figyelmeztetett a nővér –, de nem vehetünk részt ebben a játékban. Nagyképűség „spiritualizálni”,  az evangéliumokat. Ignác is a konkrét szegénységet követi. Ugyanakkor tudja, hogy ez sokaknak követhetetlen, ezért hangsúlyozza, hogy csak az tudja ezt követni, akit Isten erre kiválaszt, akinek Isten megadja ezt a kegyelmet. Ezt a szegénységet nem aszketikus tevékenység révén érhetjük el, hanem a meghívás kegyelmének segítségével. Ignác és Ward Mária nem „kozmetikázásra”, „jótékonykodásra” hív minket, hanem arra, hogy engedjük, hogy átalakítson minket Isten logikája, aki nem paternalista jótevő módjára irányítja a világot. Isten maga is szegény lett, és radikális szolidaritást vállalt a szegényekkel.

Az előadás végén elhangzott a kérdések között, hogy miként élheti meg az evangéliumi szegénységet egy sem nem szegény, sem nem gazdag közép-európai, akinek el kell tartania a családját. A válasz szerint aki együtt él másokkal, az már megoszt, és nem felhalmoz. A jezsuitákat a szegényekhez és a gazdagokhoz küldte Ignác, nem a köztes állapotban élőkhöz (a gazdagokhoz azért, hogy legyen miből segíteni a szegényeken). Ugyanakkor fontos alaplev, hogy minden jó forrása a hála, és minden rossz forrása a hálátlanság.

A továbbiakban Gemma Simmonds londoni nővér arról beszélt, hogyan lehet mindenben Istent keresni és megtalálni, a Rómából budapestre érkező Frances Orchard pedig arról, hogyan jelenhet meg Ward Mária lelkisége napjaink nevelésében és oktatásában.

Magyar Kurír