„Szélesebbre tárni…”

Roger Schütz a halála napján magához hívott egy testvért, akinek a következõ mondatot diktálta: „Amennyiben közösségünk megteremti az emberiség családjában annak a lehetõségét, hogy szélesebbre tárja…" Itt elhallgatott, és nem fejezte be a mondatot. Alois testvér, aki Roger testvér szolgálatát folytatja a közösségben, ezt írja: „Bizonyos értelemben Milánóban mindenkinek a saját élete által kell befejeznie ezt a mondatot, úgy, hogy megnyíljon a benne rejlõ hívás felé. Roger testvér valószínűleg arra gondolt: tegyünk meg mindent azért, hogy mindenki számára egyértelművé váljon Isten kivétel nélküli, minden ember iránti szeretete. Arra vágyott, hogy kicsiny közösségünk ezt a misztériumot tegye láthatóvá az életével, a másokkal vállalt egészen alázatos elkötelezettségben. Mi, a közösség testvérei szeretnénk erre a kihívásra válaszolni együtt mindazokkal, akik a földön a békét keresik."

A találkozón megjelent 50 000 fiatal – köztük 500 magyar – Milánó és a környezõ települések plébániáin keresztül, vendégszeretõ olasz családoknál kapott szállást. Délelõttönként mindenki a saját plébániáján volt, ahol a reggeli imát másfél órás kiscsoportos beszélgetések követték. Délután a város több pontján szervezett műhely-beszélgetéseken vehettünk részt. Ezek témája igen változatos volt: elõadásokat hallgattunk többek között a milánói dóm műalkotásairól, a hajléktalanok befogadásának esélyeiről, az iszlámmal való együttélés lehetőségeiről; részt vehettünk bibliodrámás foglalkozásokon, meghallgathattuk különbözõ vallású fiatalok tanúságtételét, megismerhettük a városhoz kötődő két szent, Ágoston és Ambrus gondolatainak kortárs értelmezését. Esténként mindannyian a milánói vásár területén, a Fierán gyűltünk össze esti imára, elmélkedésre.

December 30-án, Szent Család ünnepén minden nemzet külön szentmisén vett részt. A magyar misén sok ismerőssel találkoztunk. A 2005. évet virrasztással, imával, énekkel fejeztük be, az új évet pedig mérsékelt mulatsággal kezdtük. Ennek keretében lehetőség nyílt arra, hogy ízelítőt nyújtsunk az egyes plébániákon összegyűlt nemzetek képviselőinek hazánk népi kultúrájából, viszonzásképpen pedig ők is szórakoztatták a jelenlevőket valami „hazaival".

Az új év első napján szentmisén kértük Isten áldását az előttünk álló esztendőre, majd a feledhetetlen milánói vendégszeretet többfogásos ünnepi ebéddé testesült formáját kaptuk záróajándékként a vendéglátó családoktól.

A milánói találkozó bizonyítéka annak, hogy a taizéi szellem Roger testvér szándéka szerint tovább él. Megvalósult Milánóban, és hazahoztuk magunkkal, ki-ki a saját közösségébe. Akinek nem sikerült Roger testvér félbemaradt mondatának itáliai befejezése, ne búsuljon, a befejezés nem egyszeri esemény. Éppen azáltal valósul meg mindennapjainkban, attól élő, hogy mindig megújuló lehetőséget kínál a kimondására, a befejezésre.

Szöveg és képek: Orosz László/Vass Szilvia

Főkép: www.taize.fr