Szent Erzsébet éve a családok éve is

A házasságra való felkészítéssel már két éve foglalkoznak a találkozókon, Bíró László püspök irányításával. Céljuk a szemléletváltás a házasságra való felkészítésben. A fiatalokkal való foglalkozás során a papnak arra kell ráirányítania a figyelmet, hogy találkozásuk pillanatában mindig jelen van Isten. Ezt a gondolatot fejezi ki az emmauszi tanítványokról szóló evangéliumi rész, amelyben a tanítványok ezt mondják a Krisztussal való találkozás után: „ugye lángolt a szívünk?” A szerelem, a házasság előtti idő kegyelmi idő, kegyelmi állapot. A pasztorációban ezt a kegyelmi állapotot kell egyengetni, ennek az örömét kell hangsúlyozni. Nem pusztán a hagyományos jegyesoktatásról van tehát szó, hanem valami többről, másfajta megközelítésről.

A Szent Erzsébet-év kiváló alkalom arra, hogy a családra irányítsuk a figyelmet. Szent Erzsébet rövid életében minden élethelyzetet megélt: volt gyermek, jegyes, ifjú házas és anya, volt özvegy, és volt férjére várakozó feleség. Minden életállapota, és az azokban való helytállása tanulságos és példaértékű lehet a ma emberének is. A résztvevők arról is tanácskoztak, hogyan készüljenek fel a plébániák, a családok, a családpasztorációban részt vevő papok és világiak a Szent Erzsébet-év megünneplésére.

A harmadik téma azonos volt az idén nyáron Valenciában megrendezett Családok V. Világtalálkozójának témájával: a hit továbbadása a családban. A fiatalokat arra is fel kell készíteni, hogy hitüket a családban is tovább tudják adni. Fogassy Judit nővér arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülőket nem csak buzdítani kell, hogy adják tovább a hitet, hanem alkalmassá is kell tenni őket erre. Meg kell találni a módot arra, hogy megérezzék: ők valóban képesek a hit átadására.

Kopp Mária és Strabszky Árpád előadásukban a családot olyan erőforrásként mutatták be, ahol a személyiség kiteljesedhet és értékké válik.

Az előadások mellett fontos szerepet töltött be a családpasztorációban részt vevő világiak beszámolója arról, hogyan valósítható meg a fiatalok bekapcsolása a plébániai közösségbe akkor is, amikor már házasok. Nem kívánatos és nem szükségszerű, hogy a jegyesoktatás után megszakadjon a kapcsolat az ifjú házaspárokkal.

A tanácskozás záróakkordjaként Bíró László püspök, majd Blanckenstein Miklós, az esztergomi szeminárium rektora beszélt a családpasztoráció aktuális kérdéseiről és feladatairól.

Bíró László előadásában felidézett néhány, a valenciai családtalálkozón elhangzott gondolatot, amelyeknek a magyarországi családpasztorációban is hangsúlyt kellene kapniuk. Kiemelte: a családot fenyegető ideológiák közül a helytelenül felfogott esélyegyenlőségnek és az individualizmusnak az ellenszere éppen a krisztusi alapon álló házasság, amely a szeretet révén a legteljesebb mértékben megadja a személy szabadságát és az igazi esélyegyenlőséget. Fontos a nemzedékek kapcsolatának erősítése a családon belül – mondta.

(Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy Bíró László püspökkel készített beszélgetésünk hamarosan olvasható lesz honlapunkon.)

Blanckenstein Miklós rektor arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztényeknek számolniuk kell azzal a ténnyel, hogy a hagyományos keresztény társadalom fogalma ma már nem létezik. Egy más világnézetű, plurális gondolkodású világban kell az egyháznak léteznie és építkeznie. Ebben a közegben nagyon fontos az elkötelezettség; az, hogy akik részt akarnak venni az építkezésben, azok Istenre figyelve, az Õ akaratát észrevéve tervezzenek és valósítsák meg elképzeléseiket. Beszédében az előadó ehhez adott szempontokat – figyelembe véve az előttünk álló Szent Erzsébet évet.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír