Szent Erzsébet, a szolidaritás szentje

A konferencia szándéka az volt, hogy Szent Erzsébet alakját tudományos szempontból közelítse meg és bemutassa, hogyan lehet életművét jogi kérdésekhez kapcsolni.

Zlinszky János professzor emeritus előadásában a középkortól a XX. századig szociológiai és jogi oldalról végigvezette, hogy a magyar államban társadalmi méretekben hogyan törődtek a szegényekkel. Példák sorával mutatta be, hogy a századok során számos intézkedés és törvény támogatta a szegény sorban élőket, munkásokat, alacsony jövedelmű rétegeket.

Elmondta azt is, hogy a mai magyar alkotmány – szociális passzusai szempontjából – az egyik legmodernebb Európában: az alkotmány szerint az egészséges életfeltételeket közterhekből kell biztosítani. Napjainkban a szociális kérdés keresztény szellemű, jogállami megközelítése azt jelenti, hogy a szegényekről való gondoskodást, a munkalehetőséget és az egészséges életkörülményeket együtt kell biztosítani.

Alessandro Caprioli, a PPKE megbízott előadója a szentről és a keresztény emberképről beszélve kiemelte: a közjó és a személyes erény különböznek, de nem elválaszthatóak egymástól. Szent Erzsébet jó példa erre: csupán a gazdasági szempontok és a társadalmi pozíciója alapján viselkedése őrültség volt. A maga ellentmondásosságában ez egyben tanúságtétel. Bár nem élhet mindenki úgy, mint a történelem egy-egy kiemelkedő szentje, de tekinthet rájuk úgy, mint olyan ideálokra, akiktől ösztönzést kaphat saját életében. A szentek példája valódi emberi és társadalmi növekedést idézhet elő – mondta az előadó.

Erzsébet életéből az önzetlen önkéntességet emelte ki Beer Miklós, az MKPK egészségügyi lelkipásztorkodásért felelős püspöke. Személyes és közösségi tapasztalatokon keresztül megfogalmazta, hogy a nevelésnek és a kegyelemnek – majd felnőttkorban az önnevelésnek – mint személyiségformáló tényezőknek nagy szerepe van e készség kialakulásában. Kereszténységünk ma akkor lesz igazán hiteles, ha felvállaljuk a társadalmi kihívásokat, és megőrizzük életünkben az önzetlen önkéntességet – hangsúlyozta.

Szabó István egyetemi docens előadásában arról beszélt, hogy a középkori államban milyen példát jelenthetett Szent Erzsébet. Botos József egyetemi docens pedig a világvallások gazdasági tanítását mutatta be. A karitatív tevékenység lényegéről és formáiról szólva úgy fogalmazott: ha egy közösségből – akár társadalmi szinten is, pl. egy államban – kihal a karitatív tevékenység, az a közösség pusztulásra van ítélve.

A konferencia Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének a karitatív tevékenységről szóló előadásával zárult.

Lisztovszki Tünde/Magyar Kurír