Szent Margittól Arany Jánosig – A Budapesti kultúrtörténeti séták újabb kötetéről

A könyv középpontjában szeretett Margitszigetünk története áll, olyan, esetenként a változatos szövegben többször is fel-felbukkanó szigetlakókkal, itt gyógyulni, megpihenni vágyókkal, vagy e becses kis „város a városban” épített, tárgyi örökségét gyarapító személyiségekkel, mint Árpád-házi Szent Margit, Arany János, a székely Bodor Péter és az építész-úszóolimpikon Hajós Alfréd. 

A breviárium méretű kis kötet anyagának gazdagsága felér egy vaskos lexikonéval; a sok információ ellenére soha nem fárasztó, nem megterhelő olvasmány, hála Saly Noémi szerkesztőnek, az általa összegyűjtött kiváló szerzői gárdának és nem utolsó sorban Surányi J. András remek fotográfiáinak.

A sok érdekes tudnivaló és epizód közül emeljünk ki most kettőt. Elsőként a sziget névadója, Árpád-házi Szent Margit a romterület (voltaképpen a neki otthont adó egykori zárda) északi oldalán, 2018. november 19-én, pontosan szentté avatásának 75. évfordulóján felállított szobrát, amelynek keletkezéstörténetéről ezt olvashatjuk: „A pályázati kiírás »olyan magas művészi színvonalú és eredetiséget mutató tervek« elkészítését várta, »amelyeknek szakrális meghatározottságában megnyilvánul a jelen kor lelkisége, továbbá a mai kor nyelvén és eszköztárával jeleníti meg a szent emlékét.«” A harminckilenc pályamű közül Bakos Ildikó két méter magasságú bronzszobrára esett a választás.

A sziget másik ikonikus alakja Arany János volt, aki a terület történetétől elválaszthatatlan Margit híd megépülésekor írt egy drámai és „pszichoszociológiai” mélységű balladát, a Híd-avatást. Most mégsem az ő itt töltött heteire, olykor hónapjaira térünk ki részletesebben, hanem Krúdy Gyulára, aki a közhittel ellentétben nem „élte világát” a Kisszállóban, majd a Kiskastélyban, hanem feleségével együtt a nyomor szélén egyensúlyozott szigetlakói korszakában. Krúdy még egy helyiérdekű lap, egy szépirodalmi és fürdőügyi közlöny, a Szigeti Séták szerkesztésével, életben tartásával is megpróbálkozott 1921-ben. Tanítónő felesége pedig a Pesti Naplóban hirdetést adott fel, szó szerint a túlélésük érdekében: „Krúdy Gyuláné gyermekotthona a Margitszigeten elvállal 4-től 12 éves korig gyermekeket augusztus és szeptember hónapra üdülésre, nyaralásra. Elsőrangú ellátás, napi ötszöri étkezés. Strandfürdő. Állandó német társalgás. Bentlakó és bejáró növendékek…”

Ez a sok szempontból rendhagyó kalauz a szent Árpád-házi királylány, a magyar költészet egyik „szent embere”, Arany János és a bohémabb Krúdy Gyula mellett vibráló színekkel mutatja be a sziget hoteljeinek, vendéglőinek, sportpályáinak, uszodáinak, szépséges rózsa- és japánkertjének, továbbá vadasparkjának történetét is. A könyvet forgatva közelebb kerülhetünk a szigeti szobrok gyakran viharos történetéhez, de még a helyi galamblövészet históriájához is. Aki pedig igazi „szigetológussá” szeretné képezné magát, nem csalódik, mert a kötet végén hasznos bibliográfia várja. Egyszóval: olyan könyv ez, amelyet egy margitszigeti körséta vagy bringóhintózás után nem elhajítani, hanem elragadtatásukban széljegyzetekkel gazdagítani szoktak a lelkes olvasók.

(Budapesti kultúrtörténeti séták IV. – Margitsziget. Sorozatszerkesztő Fazakas István, szerkesztő Saly Noémi. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2020.)

Szöveg: Petrőczi Éva

Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita; Mek.oszk.hu; Fekete Sas Kiadó

Magyar Kurír

 Az írás nyomtatott változata a 2020. november 29-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.