Szent Mártont ünnepelték „Pannónia szent hegyén”

Megszentelt élet – 2017. november 12., vasárnap | 14:58

November 11-én, Szent Márton ünnepén a bencések ünnepi szentmisére hívtak mindenkit Pannonhalmára, hogy együtt ünnepeljék az 1701 évvel ezelőtt született védőszentet. A szentmise szónoka Udvardy György püspök volt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Tours-i Szent Márton a bencések kongregációjának, pannonhalmi monostoruknak, a bazilikának, a területi apátságnak és a városnak is a védőszentje. Várszegi Asztrik püspök, főapát Udvardy György pécsi megyéspüspököt kérte fel, hogy a szentmise főcelebránsa, a szentmise szónoka legyen Szent Márton ünnepén.

Sulpicius Severus írta meg Márton életrajzát, majd leveleiben és a Dialógusokban állított neki emléket. Paulinus Petricordensis az ötödik, majd Venantius Fortunatus a hatodik században több könyvből álló eposzban versbe öntötte Szent Márton tetteit. Tours-i Szent Gergely, ugyanabban a században, a frankok történetéről szóló művében emlékezik meg Mártonról, Alkuin pedig prédikációt írt róla.

A keresztény ókor és középkor e kiemelkedő szentjét választotta Géza fejedelem 996-ban az ország első bencés apátsága védőszentjének. Ez a választás a Karoling-kori királyi hagyományokon, valamint azon az eleven tradíción alapult, amely Szent Márton szülőhelyét Pannónia szent hegyéhez, Pannonhalmához kötötte: „István a szent hegynek mondott helyen, ott, ahol Szent Márton, amikor még Pannóniában élt, imádságra helyet jelölt ki magának, az ő nevére monostort épített” (Hartvik-legenda, 12. század).

Pannonhalma monostora, Szent Márton magyarországi tiszteletének e legősibb helye ezer éven keresztül őrizte a szent szerzetespüspök emlékezetét. Szent Márton alakja összeköti a szerzetességet a pásztori szolgálattal, Pannóniát, az ókort és a középkort a jelennel. Szent Márton élete, példája évszázadok óta ragyog az Egyház tagjai előtt, nem véletlen tehát, hogy Szent Márton és Pannonhalma egy. Része a bencés múltnak, a szerzetesek életének és öntudatának. Mint egy alkalommal írták: „Szent Márton a miénk, vele élünk, jelen van a házban.”

Udvardy György püspök az ünnepi szentmise előtt a Pannonhalmán tanuló fiatalokkal találkozott, hogy kötetlen beszélgetés keretében életéről, papi hivatásáról, munkájáról beszéljen a fiataloknak, illetve válaszoljon kérdéseikre.

A beszélgetést követően a diákok átvonultak a bazilikába, ahol a szentmise kezdetén Várszegi Asztrik főapát köszöntötte a híveket, az ünneplő közösséget, a magyar bencés kongregáció, a főmonostor, a területi apátság és Pannonhalma város védőszentjének ünnepén. Mint mondta: „Nagy szeretettel köszöntöm rendtársaimat, a szlovákiai perjelségből érkezett testvéreket, bencés nővéreinket, a Zircről érkezett perjel atyát és kíséretét, a szociális testvéreket, az oblátus közösségünk tagjait, tanárainkat, munkatársainkat, titeket, kedves fiúk és minden kedves vendégünket, aki ma együtt ünnepel velünk.” Üdvözölte Bagó Ferencet, a város polgármesterét és Kovács Szabolcs jegyzőt, aki az önkormányzat képviseletében volt jelen. 

Udvardy György pécsi megyéspüspököt üdvözölve a főapát így fogalmazott: „Köszönthetném úgy is, mint Szent Mór, egykori tanítványunk sokadik utódját.”

A pécsi megyéspüspök a szentmise elején arról beszélt, hogy az Egyház tagjai, amikor egy-egy szentre emlékeznek, akkor benne felfedezhetik Krisztust, felfedezhetik a hívást, hogy önmaguk is szentté legyenek. Ünneplik azokat az ajándékokat, amelyek mindannyiunkat az életszentségben növelnek, gazdagítanak, amelyekre méltán tekinthetünk úgy, mint krisztusi értékre, az ő ajándékára.

Az ünneplés így válik hálaadássá, ugyanakkor bizalommal teli kéréssé is. Nincs más szándékunk, esélyünk, mint hogy Krisztust követve szeretnénk földi életünk során szentté lenni. A mai ünneplés is ebben segítheti mindannyiunkat – mondta a főpásztor.

Homíliájában Udvardy György püspök az elhangzott evangéliumi részt említve – melyben Jézus arról beszélt tanítványainak, hogy aki enni adott az éhezőnek, inni adott a szomjazónak, vagyis a nélkülözésben vagy szükségben a legkisebbeknek is segítséget adott, az vele tette mindezt – arra figyelmeztette a jelenlévőket, hogy Jézuson keresztül Isten sorsközösséget vállalt velünk.

Mindez segít bennünket abban is, hogy jól értsük Szent Márton üzenetét, aki önmagában őrizte Krisztust, aki a szegény emberen szeretne segíteni. Jézus élete ebben a könyörületben nyilvánul meg. A püspök hozzátette: az engedelmes fiú az Atya akaratát akarja teljesíteni. Értünk vállalja az ember szegénységét, sorsát – olyan akar lenni, mint amilyenek mi vagyunk. A szegény Isten, aki értünk szegénnyé lesz, segíteni akar elesettségünkön. Segíteni akar, hogy hozzá hasonlóak legyünk.

Szent Márton életének tanulsága ebben az összefüggésben jelentős. A mindenről lemondó fiú lelkületét ölti magára, hiszen személyesen dönt Jézus Krisztus mellett, dönt arról, hogy meg akarja ismerni Jézust, az ő tanítását. Magára ölti Krisztus lelkületét – aki értünk szegénnyé lett. Odaadja ruháját is, hiszen semmit nem akar birtokolni. Márton Krisztus szegénységében élt, s ezért élt Krisztus szabadságában is. Ezért lehet példa számunkra.

Gyakorolnunk kell a szeretet konkrét, közvetlen, személyes cselekedeteit még akkor is, ha eszköztelennek érezzük magunkat. Istent ilyenkor is hirdethetjük, hiszen amint azt sokszor elmondta XVI. Benedek pápa: a legnagyobb szegénység, ha nem ismerjük Istent. Őt pedig akár gesztusainkkal, jelenlétünkkel is jelenvalóvá tudjuk tenni, ez feladatunk is, így felragyoghat mindenki számára Isten arca, az ő országa.

A szentmise záró áldása után az orgona hangjaira kivonult a bazilikából az asszisztencia, a papság, a püspök-főapát és a főcelebráns. Az iskola diákjai, a jelen lévő tanárok, munkatársak pedig tovább gyönyörködhettek még a hangszerek királynőjének hangjában, s elgondolkodhattak a bencéseket évszázadok óta oltalmazó Szent Márton püspök életén, szeretetén, mindenkinek példát adó Krisztus-követésén.

Fotó: Pannonhalmi Főapátság

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria