A Szentatya beszéde a Pápai Tudományos Akadémia plenáris üléséhez

„A világegyetem nem káosz, hanem a Teremtő által létrehozott rend, amelynek törvényeit a tudományos kutatás fokozatosan felfedezi” – mondta Benedek pápa beszédében.

Amikor azt állítjuk, hogy a kozmosz létrehozása és fejlődése a Teremtő „gondviselésszerű bölcsességének” gyümölcse, ez nem jelenti azt, hogy a teremtés pusztán a világ és az élet történetének kezdetére vonatkozik. Magába foglalja azt a tényt, hogy a Teremtő szüntelenül fenntartja ezek fejlődését. Számos kortársunk felteszi a kérdést a lét kezdetét, okát és végcélját, az emberi történelem és a világegyetem értelmét illetően. Ebben az összefüggésben természetesen felmerül a kérdés, hogy milyen kapcsolat áll fenn a világ tudományos, illetve a keresztény kinyilatkoztatás szerinti olvasata között – mondta a pápa, majd hivatkozott XII. Piusz és II. János Pál pápák tanítására. Elődei megállapították, hogy a hit fényében megalkotott teremtéselmélet és az empirikus tudományok kutatási eredményei nem állnak ellentétben egymással.

A fejlődni szó szerint annyit jelent, mint kibontani egy tekercset, vagyis olyan, mintha egy könyvet olvasnánk. A természetnek, mint könyvnek a megjelenítése a kereszténységben gyökerezik és számos tudós, szívesen alkalmazta ezt a jelképet. Galileo Galilei számára a természet olyan könyv volt, amelynek Isten a szerzője, csakúgy, mint a Szentírásnak. Olyan könyv, amelynek történetét, fejlődését, „írását” és jelentését a tudomány különféle megközelítése révén „olvassuk”, miközben szüntelenül feltételezzük, hogy alapvetően jelen van a szerző, aki a Könyvben ki kívánta magát nyilatkoztatni. Ez a kép hozzásegít annak a megértéséhez is, hogy a világ távolról sem egy őskáosz eredménye, hanem a világegyetem egy rendezett könyvhöz hasonlít. Annak ellenére, hogy a fejlődés hosszú folyamatában irracionális, kaotikus és pusztító elemek is jelen vannak a kozmoszban, az anyag, mint olyan „olvasható”.

Az emberi értelem nemcsak a mérhető jelenségeket tanulmányozhatja, hanem a kozmológiában felfedezheti a világegyetem látható, belső logikáját. Bár nem mindig tudjuk felfedezni azonnal a teremtés egésze és az egyes részek egymás közötti összhangját, vagy a részeknek az egészhez fűződő kapcsolatát, mégis a fejlődés érthető és racionális folyamat. Nyilvánvaló összefüggéseket fedezünk fel a szervetlen világban, a mikro- és makrostruktúrák között, a szerves és állatvilágban, az élőlények felépítése és funkciója között, valamint a spirituális világban, az igazság ismerete és a szabadság utáni vágy között. A tapasztalati és a filozófiai kutatások fokozatosan felfedezik ezek rendjét, megfigyelik, hogyan védekeznek a kilengések ellen, hogyan győzik le az akadályokat. A természettudományoknak köszönhetően nagymértékben előrehaladtunk annak megértésében, hogy az ember egyedülálló helyet foglal el a világegyetemben – fejtette ki beszédében Benedek pápa.

A különbség egy egyszerű élőlény és egy spirituális lény között az, hogy ez utóbbi „capax Dei”, vagyis képes Isten megismerésére. Az egyház tanítóhivatala szüntelenül hangoztatja, „hogy minden szellemi lelket Isten közvetlenül teremt – nem a szülők által létrehozott ’alkotás’ – , és hogy az halhatatlan” – idézett a pápa a Katolikus Egyház Katekizmusából. Végül a Szentatya II. János Pál szavait idézte, amelyeket 2003. novemberében intézett az akadémia tagjaihoz. „A tudományos igazság, amely önmagában véve az isteni Igazságban való részvétel, segítheti a filozófiát és a teológiát abban, hogy még teljesebben megértse az embert és az emberről szóló isteni Kinyilatkoztatást. Ez a kinyilatkoztatás Jézus Krisztusban teljesedett be és vált tökéletessé”. Benedek pápa most az egész egyház nevében fejezte ki háláját azért a kölcsönös gazdagodásért, amelyben mind a tudomány, mind a hit részesedik, miközben kutatja az igazságot, szolgálva az egész emberiség javát.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír