
A szentmisén számos, a Fokoláre Mozgalomhoz kötődő pap és világi hívő vett részt. A szentbeszédet Tomka Ferenc plébános mondta. „Chiarától az életszentségre való hívást kaptuk, és valóban az életünk teljes megújulását éltük meg általa” – fogalmazott és azért fohászkodott, hogy Isten ezt a kegyelmet mutassa fel a világnak Chiara halálában is. Az ő haldoklása, ahogy II. János Pál pápáé is, jellé lett a világ számára azáltal, hogy a haláláig folyamatosan hozzá érkező embereknek egy mosolyt, egy szót tudott adni.
Tomka Ferenc szólt a lelkiségi mozgalmak szerepéről a modern egyházban, és megemlítette azokat az egyházi és világi elismeréseket, amelyeket Chiara Lubich kapott élete során. Ezek között szerepel a Templeton-díj és az Unesco-díj is az emberiség békére neveléséért. Számos egyetem díszdoktorává avatta őt. A Szentlélek Chiara által egy hatalmas új evangéliumi mozgalmat hozott létre a világban, de egy különleges karizmát is kapott, egyfajta teológiai látásmódot, ami még a legnagyobb szentek közé fogja őt emelni – mondta.
Erdő Péter bíboros ezekkel a szavakkal zárta a szentmisét: „Ez a hálaadás jelképe annak, amit a Szentatya levele is kifejez, hogy Chiara személye nemcsak a mozgalom nemcsak a legszűkebb közösségének, hanem valóban az egész Egyház számára ajándék volt. Ezt az ajándékot meg kell becsülnünk a jövőben is, és dolgoznunk kell azért, hogy amit maga Jézus kíván, és amiért ő is velünk imádkozott, hogy egyek legyünk, egyek a katolikus hitben és szeretetben, és egyek az összes keresztényekkel, hogy az egész emberiség eljuthasson az üdvösségre.”
Magyar Kurír
Képek: Farkas Géza