Szentmise a családokért Nagyváradon

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A házasság hete végén, február 17-én Tóth Attila Levente tasnádszántói plébános vezetésével a Kett pedagógiai módszer segítségével zajlott a lelki felkészülés a várad-újvárosi egyházközségben. A programsorozatot lezáró szentmisét február 18-án délelőtt tartották a Szent László-templomban.

Bevezetőjében Pék Sándor plébános úgy fogalmazott: a házasság hete az elköteleződés ünneplése. Prédikációjában Kovács F. Zsolt abból indult ki, hogy gyermekkorunkban olyan egyszerűnek tűnik minden: megtanuljuk a paptól, hogy Isten gyermekei vagyunk, a szüleink szeretnek minket, és bizonyos szabályok betartására nevelnek; szeretjük és tiszteljük őket; a hittanórákon elsajátítjuk hitünk alapelveit: „Ráébredünk arra, hogy vannak bűnök, és létezik a tízparancsolat, s talán azt is gondoljuk, hogy ha minden egyes parancsolathoz hozzárendelünk tíz bűnt, akkor csupán száz bűn van a világon. Telnek-múlnak azonban az évek, s mikor elszakadunk a szülői otthontól, egy másik világba csöppenünk: ráeszmélünk arra, hogy sajnos sokkal több a bűn, nem minden az, aminek látszik, és ami ma igaz, egyáltalán nem biztos, hogy holnap is az.”

„Gazdasági válságok, politikai dolgok vagy az elvándorlás veszélyeztetik leginkább a házasságot, de nem csupán ezek. Talán meg se tudjuk fogalmazni, hogy mi minden – mondta Kovács F. Zsolt. – Elég egy egyszerű jelenetet elképzelni: van egy család, a feleség mindennap elkészíti a vacsorát, a gyermekek a szobáikban tanulnak, a férj is hazatér fáradtan a munkából, de nincs kedve semmihez, ezért inkább visszavonul, lefekszik aludni. És ez így történik napokon keresztül. Tulajdonképpen egyikőjük sem követ el bűnt, senki sem sértette meg szándékosan a másikat, mégis érződik, hogy valami félresikerült, nincs rendben a családban, hiszen nem beszél egymással a férj és a feleség. Néha kell egy löket, külső impulzus, akár egy hengernek, hogy elinduljon, és ilyen belső állandó mozgatóerő lehet a mindennap kimondott igen, vagyis hogy »igen, veled akarom leélni az életem«. Hagyjuk meg magunkat magunknak, éljük a belső természetünkből fakadó életünket, azokat az örömöket és vágyakat, melyeket Isten kódolt belénk, és engedjük, hogy ez a természetes gördülékenység vigyen mindig előre bennünket és házastársainkat a jó és a boldogság felé!”

Forrá és fotó: Nagyváradi Egyházmegye

Magyar Kurír