Szentmise és beszélgetés az életért

– Kiket szeretnétek megszólítani? Sokan azt gondolják, hogy a hitben, keresztény családban nevelkedett fiatalok valamennyire védett helyzetben vannak, kevésbé találkoznak ilyen problémákkal.

– A keresztény fiatalok látszólag védettebbek, de sokkal nehezebb az ő helyzetük, mint a miénk volt 25–30 éve. 10 évvel később házasodnak, mint mi akkoriban, és sokkal elfogadottabb közöttük a házasság előtti szex. Így azok is nehezen tartják magukat, akik eredetileg várnának a házasságig a testi kapcsolattal. Az, hogy bármelyik nap kiderülhet, hogy anyák vagy apák lettek, fel sem merül bennük. A legtöbben azt gondolják, hogy a nem kívánt gyerek csak másoknál jelentkezhet. Az életvédő misét és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssorozatot egyrészt azért rendezzük, mert nagyon fontos ebben a témában a háttér-imádság. Ilyenkor azokért az anyákért, gyermekükért és szélesebb családjukért imádkozunk, akiknél váratlanul érkezett a gyermek, és úgy érzik, a jelen élethelyzetükben vállalhatatlan számukra. Másrészt fontos erről együtt gondolkodni, hogy legyenek válaszaink a felmerülő kérdésekre.

– Rendhagyónak tűnik ez a beszélgetés-sorozat annyiban, hogy nagyon kemény kérdéseket, élére állított helyzeteket idézett fel. Az egyik kérdés az, hogy mit tennél, ha érettségi előtt állsz, és megtudod, hogy gyermeket vársz; egy másik beszélgetés témája, hogy mit tennél, ha megtudnád, hogy beteg gyermeket vársz.

– Azt gondolom, hogy akkor, amikor a nem kívánt gyermek életéről van szó, vagy valaki az abortuszt fontolgatja, már csak kemény kérdések vannak. Az a tapasztalatom, hogy a keresztény fiatalok mindegyike valószínűleg értéknek tartja a magzat életét, és kérdésre kapásból azt válaszolná, hogy nem vetetné el a gyermekét. A gond akkor van, amikor a valós helyzet előáll. Pontosan ilyen formában, ahogy fent felsoroltad. Ezeket a kérdéseket nem sötét éjszakákon agyaltam ki. Ezek a közvetlen közelemben rendre felbukkanó esetek, amelyeket a családnak meg kellett oldania. Itt a misén azt mesélik el az érintettek, hogyan küzdötték meg ezt az időszakot, hogy érintette a váratlanul érkező gyermek a legközelebbi szeretetkapcsolatokat. Anyák nem beszélnek a lányukkal, ha kiderül, hogy terhes. A szerelmes ifjak egyszeriben elpárolognak, amikor kiderült, hogy a szerelemből baba lett. A nő pedig ott áll a nagy bajával, a lelkében ösztönösen kinövő kis örömmel, hogy életet visel magában, és a legtöbben arra bíztatják, hogy szabaduljon meg egy babszemnyi kis embertől, mert ez fenyegeti az életét.

– Tapasztalatod szerint a beszélgetés résztvevői ismerik, átélték már ezeket a helyzeteket? Mennyire őszinték a beszélgetés során?  El merik-e mondani akár félelmeiket, tanácstalanságukat?

– Azok a tanúságtevők, akik a misén a saját történetüket elmesélik, természetesen átélték mindezt, és már látják, mi van a félelem után, amikor az élet győzedelmeskedett. A résztvevők számára ezek a történetek egészen regényesek. Sokan azt gondolják, hogy csak drámában vagy szappanoperában van ilyen, amikor a szerző nagyon elereszti a fantáziáját. De amikor egy velük egy idős lány elmeséli, hogy az érettségi évében az egyetemi felvételi előtt lett terhes, és kiderül, hogy különben egy gimibe jártak, ez egy jó nevű keresztény iskola, és a család megbecsült tagja a közösségnek, akkor bizony elképednek. Ráébrednek, hogy ez velük is megtörténhet bármikor, és nem olyan egyszerű egy mozdulattal megszabadulni egy kis magzattól, hiszen az emléke ennek pici lénynek is örökké él, nemcsak a nagypapának. Az előadás után tele vannak kérdésekkel, amit a misén nem lehet feltenni. Ezért határoztunk úgy, hogy legyen utána egy pogácsás beszélgetés, amikor mindent lehet kérdezni, lehet vitatkozni, és nem szégyen az, ha valakinek dilemmája van a történettel kapcsolatban.

Sajnos akkora tabu az abortusz és a magzati élet kérdése még keresztény körökben is, hogy nemcsak beszélni nem tudnak róla, de a gondolataikban sincs benne igazán. Itt azt remélem, hogy tágul a látókörük, nagyon szeretném, ha nem ítélkeznének, de lennének a fejükben az abortusz helyett B és C tervek is.

– Milyen családi háttér, baráti kör rajzolódik ki ezekből a beszélgetésekből? Mi hiányzik a leginkább a fiataloknak? A támogató családi háttér, a hit, a megértés?

– Nincs olyan tipikus családi helyzet, amelyben nagyobb az esélye annak, hogy valakinek nem kívánt gyermeke lesz. A közös talán minden történetben az, hogy amikor a gyermek nehéz helyzetben, váratlanul jelentkezik, akkor az első reakció a félelem és néha a vele társuló szégyen. Ez akkora jéghegy, hogy mindent eltakar a távlatokból. Annyira hideg és csúszós, hogy megmászhatatlanak látszik. A félelem erősebb az életösztönnél is ilyenkor. De van rá gyógyszer: a feltétel nélküli szeretet. Ha ilyenkor csak egyetlen ember akad, aki nem ítélkezik, megfogja a kezét, segít, meghallgatja, bíztatja, a jéghegy olvadni kezd, és hamarosan egészen eltűnik.

A misén megtelik a templom. A beszélgetésen persze kevesebben tudnak maradni, de ebben a helyzetben tényleg nagyon elfogadó mindenki. Égnek a mécsesek, rágjuk a pogácsát, és laptopon nézzük annak a tündéri óvodásnak a képeit, aki élete első heteiben félelmetesnek tűnt, ma pedig a szülők szeme fénye.

Szeptemberben folytatódik a sorozat, ahová várjuk a gimnazista, egyetemista diákokat, közösségeket, hittancsoportokat, fiatal és időseb párokat, középkorú szülőket és a nagyszülőket is. Egy új élet megjelenése az egész családot érinti, elvesztése pedig az egész család lelkét terheli. Ezért aztán a nem kívánt baba nemcsak a nőre tartozik.

A szervezők szeretettel várnak mindenkit 2011. szeptember 25-től kezdődően minden hónap utolsó vasárnapján 19 órakor a Magyar Szentek Templomába!

Magyar Kurír

(nk)